Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja
270 Tisza balpartja. okozva a talajnak, mely szúnyogkolóniák letelepülésére a legkedvezőbb feltételeket nyújtja. Az efféle ártalmaknak kitett községekben, mint a szentmihályi orvosi körbeliekben, a malaria állandó nyavalyaként vert gyökeret. A Tisza-folyó vízállása szerint hol több, hol kevesebb, de állandóan jelentékeny számú a malariás beteg Tis.zalök, Tiszapolgár ésTiszadob községekben, melyeknek mocsaras hajlamú talaján minden nagyobb esőzés nagyszámú és hosszúéletü tócsák keletkezésére nyújt alkalmat. A betegülések klinikai típusát illetőleg itt is ug}:anazt jegyezzük, mint az előbbi járásnál. Csak Tiszadobon mutatnak a harmadnapos váltólázak magasabb frequenciát. A negyednapos esetek mindenütt felette ritkák. A dadai felső járásnak a Tisza és Bodrog közt fekvő három községében, ú. m. Kenézlőn, Yissen ésZalkodon a tavaszi vízáradások után esztendőn- kint nagyobbszámú és súlyosabb lefolyású esetek kerülnek kezelés alá. Nagyobb állóvizek vannak Yencsel- 1 ő n, kisebbek B a 1 s á n és talán csak a járás székhelyén, Gáván mondhatók a nedvességi és morbiditási viszonyok kedvezőbbeknek. Szórványos malaria-eseteket elég sűrűn észlelnek a rakamazi egészségügyi kör mocsaras, zsombékos talajú községeiben, valamint a Lónyai- csatorna által redukált nedvességű, de még mindig eléggé vizenyős talajú buji körbeli Búj, Bércéi, Ibrány és Pa szab községekben is. A szóbanforgó területen mindenütt a terciánák vannak túlsúlyban. Ezek mellett, különösen Rakamaz vidékén, a kon- tinuák is nagyon közönségesek. (Nyári és nyár-őszi típus.) A kisvárdai járás területének nagyobb részén a malaria az állandó mocsarak levezetése óta a ritkábban előforduló betegségek közé sorolható és azokra a szórványos esetekre szorítkozik, melyeket a tiszaparti földeken dolgozó mezei munkásokon észlelnek. E tekintetben csak a karászi egészségügyi körbe tartozó községek, ú. m. Karász, Gyulaháza, Tass, Laskod és
