Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja

254

Tisza balpartja.

Ezen a vidéken a mindennapos váltólázak leggyakoribbak, de harmad-, sőt negyednaposak is elég gyakran fordulnak elő. (Nyár-őszi és őszi típus.)

Nagyvárad szab, kir. város területén a váltóláz járvány szerű kitörése évtizedek óta nem fordult elő; amióta pedig a Pece-folyó környékén ezelőtt szokásban volt kenderáztatást hatóságilag beszüntették és ezzel egyidejűleg a folyó mentén a város közvetlen szomszédságában képződött mocsarakat is lecsapolták, e betegség csak ritkán, gyéren-szórványos esetekben merül fel.*

Az előfordult esetek klinikai típusára vonatkozó adatok nem közöltettek.

3. Hajdú vármegye sík területének legnagyobb részén a talaj humusz, gazdag fekete föld, egyes helyeken csaknem egészen homokos, a Hortobággyal határos megyeszélen szikbe megy át. Úgy a humusz, valamint a homok alatt agyag következik, mely, mint víz- áthatlan réteg, alkalmat ad a körlégi csapadéknak, a községekből elfolyó víznek és a vármegye nagyobb és kisebb folyói, a Tisza, Köselv, Berettyó stb. medrét elhagyott víznek a felületen való összegyűlésre, minek folytán számos, különböző kiterjedésű állóvíz és pocsolya képződik. A vármegye egész területe — írja nekünk Dr. Losonczy Almos megyei tiszti főorvos úr — „sok állóvízzel bír és csak kivételes, száraz esztendők azok, amikor a nádasok, sásállások és zsombé- kosok vize leapad, egyharmadrészük maradandó, aminthogy így van ez a hajdúböszörményi „Gát“ vizénél, a hajduszoboszlói s onnan a vármegye nyugati részén átvonuló „Kösely“-ben; Hajdudorog külső területének állandó mocsarai, Egyek és Tiszacsege belvizei, egy emberöltőn keresztül aligha egyszer száradnak ki tökéletesen, azon alkalommal, ha július, augusztus hónapok* A Nagyváradon állomásozó helyőrség váltóláz-betegülése az 1902. évi katonai statisztika szerint 2’4#/oo volt.