Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - I. Duna balpartja
Arva vármegye. 25 útján, másfelől pedig az az ilyen körülmények közt profi- laktikus értékűnek nevezhető intézkedés, amely a megbetegedett idegenek izolálásában áll. Az alsókubini járásban — így szól az idézett jelentés — „a váltóláz csak az 1898. év nyarán lépett fel epidemiknsan a vasutat építő olasz és horvát munkások között. A vasút az Árva folyó mentén építtetvén, támadt akkor elég pocsolya és anyagárok, amelynek vizében az anophelesek lárvái fejlődhettek. A járvány csakis a meleg nyári hónapokon át tartott és egyes eseteket kivéve, nem terjedt át se az itteni állandó lakosságra, se más, mint az említett nemzetiségű munkásokra. Megjegyzem, hogy a munkások nemzetiségek szerinti csapatokban dolgoztak és nyáron a szabad ég alatt, vagy bódékban, bara- kokban tanyáztak. Eltekintve ezen járványtól, én nem észleltem járásunkban egyetlen egy biztos malaria-esetet sem. A munkások kitakarodásával a megyéből, kitakarodott a váltóláz is.“ Dr. Nádasi úr 1901 óta számos ízben végzett szúnyogvizsgálatokat is, de a megvizsgált nagyszámú példányok között egyetlen anophelesre sem akadt. Egészen azonos tapasztalatokat közölnek a megye többi járásának, a námesztói, trsztenai és vári járások orvosai is. Mindenütt csupán 1898. és 1899. évi vasútépítési munkálatok idején felmerült és az idegen munkásokra lokalizált endemiaszerű váltóláz-esetekre emlékeznek és sehol sem halljuk, hogy e bántalom akkor vagy azután a helybeli bennszülött lakosság közt akár csak egyetlen esetben is felmerült volna. Igaz ugyan, hogy a tur- dossini kör (vári járás) orvosa nyár idején, szénakaszáláskor, patakvizet fogyasztó munkásgazdákon hébe- hóba malariform eseteket konstatált, ezek valódi malariás természete azonban legalább is kétséges. A megyében megfigyelés alá került esetek zöme mindennapi szabványt mutat, ezek mellett a harmadnapos esetek száma elenyészően csekély.
