Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - V. Tiszta balpartja

V. Tisza balpartja.

Területileg magában foglalja a Tiszántúl vidékének ama részét, mely a Tisza folyó felső és középső részlete és a Királyhágó keleti lejtői között terül el. Másfelől a bukovinai határszéltől a Szamosokig és a Körösökig terjed.

Közigazgatásilag 8 vármegyére, névszerint Békés, Bihar, Hajdú, Mármaros, Szabolcs, Szatmár, Szilágy és Ugocsa megyékre oszlik.

Táj- s vízrajzi tekintetben a Tisza-folyó számtalan kanyarulataival és holtvizű medreivel, a Szamos-folyók, a bihar-hajdu-szabolcsi Nyírség, a rajta levő mocsaras Nyírvíz, a Körösök, a Berettyó-folyó, a Gyepes, a Tence és Danca erek, a hajdani Kösely-folyócska, a Tisza- és a Lónyai-csatornák közt elterülő Rétköz, a szilágyi Érmellék zsombékjai és a Mátra-patak nyirkos völgye, de mindenekelőtt a tiszántúli lázvidék legfőbb empó- riuma, a hajdan nagy szerepet játszott szatmármegyei Bcsedi láp a Kraszna-folyó áradásaival, az ugyanott folydogáló Batár, Túr és Homoród nevű folyóvizek, melyek különösen Ugocsa megye területén képeznek a Tiszával és Borzával együtt kiterjedt sásos-zsombékos térségeket, nemkülönben a biliari „Sárrété“, a hajdani morotvák, a Csatag-mocsár és az ugocsai Szunkovica- posvány érdemelnek különös figyelmet.

A Tiszántúl vidékének nagyobbára sík területe a nagy magyar alföldi rónaságnak szerves folytatása mélyen benyomul a bihari hegység közé és fel