Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
222 Tisza jobbpartja. úgy hogy az efféle rovarokat csak a városhoz közelfekvő ú n. „Vadaskertben“ láthatni. A városban a váltóláz nyáridőben szórványosan mutatkozik.* Az esetek nagyobbára a febris intermittens tertiana, kisebb mértékben a quartána szabványát mutatják. (Nyári és őszi típus.) 8. Zemplén vármegye váltólázas s általában közegészségügyi viszonyai nagyot javultak, amióta a vármegye területét az ármentesítő-társulatok a nagy kiterjedésű posvány-vidékektől és szúnyoglepte mocsaraitól megszabadították. Hajdan a Bodrogköz — a megyének ezen déli, lapályos, a nagy magyar Alföld északkeleti végnyúlványát képező s feléje lejtő rónavidéke —- kate- xochén váltólázas terület volt. „E területet a Tisza, a Latorcj, meg a Bodrog folyja körül, a Tice-, meg a Karcsa-ér fut keresztül rajta. Az ungi lapálytól a Latorca, a középzempléni szigetség s a tokaji Hegyalja trachittömzsökétől a Bodrog, a szabolcsi homoktól a Tisza választja el. A három szomszédos vidék mindegyikéből van benne valami: van homokja, mint a Nyírnek, van trachitja, mint a Hegyaljának, van kövér agyagja, mint Alsó-Ungnak; van mocsara, tava, folyóvize, erdeje, rétje, szőlleje és áldott szántóföldje; szóval e 16 négyzetmértföldnyi kisded térség kicsiben maga az Alföld, környezetével együtt. . .“ Geológiai tekintetben Geőcze Sarolta úrnő tudós- poétikus rajzából még a következőket idézzük: „Csapnál (az ungi határon) a Latorca közel ér a Tiszához; valaha e két folyó közét egészen elborította az egyesült mocsár és az csak később szakadt kétfelé. A Tisza — általános irányától eltérőleg — Csaptól kezdve délnek kanyarodik és az egész bodrogközi homok és üledék-állomány arra enged következtetni, hogy ez az egész földség a Tisza, Latorca százados munkája; a dombok kvarc- és csillám-szemei nem az ottani trachit ’ Az Ungvárott állomásozó helyőrség malaria-betegülése az 1902. évi katonai statisztika szerint 1-6"/o3 volt.
