Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
212 Tisza jobbpartja. vés talajon fekszenek, hogy a tavaszi nagy talajnedvesség esetén az udvarokon és kertekben áll a víz. Hozzájárul ehhez, hogy e községek egyikében-másikában az ivóvíz, amelyet forrás- és folyóvíz hiányában csak az esőzésekkor telődő kutak szolgáltatnak, a nagy mész- tartalom következtében alig élvezhető. A megnevezett helyeken a váltóláz főleg tavasz idején szokott olykor nagyobbmérvű betegedéseket okozni, helyenként — mint N á d a s d községben és a gyártelepen — sűrűbb szórványos típussal. Ózdon és vidékén a tercián-lázak az uralkodók a mindennaposak fölött, Nádasdon e két kórforma közel egyenlő számmal fordult elő, sőt néhány quartána is jelentkezett. (Tavaszi, illetve tavaszi-nyári tipus.) A szendrőí járás hegyes, dombos vidékének terep- és talajviszonyai olyanok, hogy bár a Sajó- és Bodva- folyók és a Szuha-patak évente ki szoktak áradni, a kilépett víz a rendszerint hamar beálló apadáskor teljesen visszatér medrébe. A váltóláz, mely ma csak a sajókazai orvosi kör területén észleltetikritka-sporadikus és enyhe esetekben, régebben azonos talajkörül- mények mellett, gyakoribb volt e vidéken. A sajókazai körben több volt a tercián-típusú eset, mint a quotidián. A szentpéteri járás halmos-dombos, ármentes területén helyben szerzett malaria-esetek nem fordultak elő. Miskolc rend. tan. város kedvező talaj- s nedves- ségi viszonyoknak örvend. Helybeli keletkezésű váltó- láz-eset hosszú évek során nem fordult elő.* 4. Gömör-Kishont vármegyének túlnyomólag hegyes területe napjainkban már a malariaimmún felvidékhez tartozik. Még a múlt század hetvenes éveiben azonban a megye területének jókora része, a heves-borsodi déli határtól fel majdnem az Alacsony-Tátra vidékéig, északi kiegészítő részét, mintegy végnyúlványát képezte a * A városi katonaság létszámában 0‘4°/00 malariás beteg találtatott az 1902 évben.
