Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - IV. Tisza jobbpartja
Borsod vármegye. 207 kiváltképp vasúti- és földmunkások között, kik rendesen meztelen testtel, szennyes vízben állva dolgoznak. A tiszaháti járásban a községek állóvizeinek le- csapolása dacára elég vizenyős, helyenként sással benőtt süppedékes, szúnyoglepte területek találhatók. A malaria a járásban csak szórványosan szokott mutatkozni, nevezetesen a vásárosnaményi egészségügyi kör lakossága között. Beregszász rend. tan. városban kivételes esetekben adódik elő váltóláz. Munkács városának talajvize a Latorca folyó magas állása mellett igen magasra emelkedik, úgy hogy az emelkedő talajvíz a házak pincéit sokszor elárasztja. A város környékén kisebb mocsarak vannak a hegyek öblözeteiben és a váltóláz-morbiditás emelkedése e mocsarak kiszáradásával egyidejűleg konstatálható. Legtöbb eset a környékbeli vályogvető cigánytelepeken fordul elő. 3. Borsod vármegyében erősebb „váltólázas“ vidék sehol sincsen. A megyének északra eső nagyobb részén ilynemű megbetegedés soha elő sem fordult, más helyein a váltóláznak csak az emléke él és végül a vármegyének körülbelül fele területén változó intenzitással ma is előfordul, de itt sem lépi túl seholsem a szórványosság határát. Önként értetődik, hogy ez az utóbb említett rész a megyének lapályvidékeire terjeszkedik ki, melyek jórészben a Tisza, Sajó folyók és mellékvizeinek árterébe eső síkságok és völgyek által képeztetnek. Több évvel ezelőtt a Sajó egyik mellékvölgyében fekvő sajókazinci bányatelep lakossága, rendszerint nyaranta, feltűnően magas számban betegedett meg váltólázban. Ez volt az egyetlen pont a megye felvidéki részén, ahol e vidék jelentéktelen valtólázas betegülési arányához képest visszatérő tájkór gyanánt látogatott el évente a malaria. A bajon a bányatelepen levő kisebbszerű mocsár kiszárításával — hallomás szerint — alaposan segítettek. A megye délibb tájain
