Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze
146 Duna—Tisza köze. volt) levezetésében és állandó csatornázásában kell keresnünk, hozzávéve még, hogy a tiszai árterek közelében a járás területén mindössze igen kevés lakóház áll. Ezen árterek is többnyire védőtöltéssel vannak megvédve, úgy hogy magas vízállásnál csak a felfakadó talajvizek képeznek az „ártér“ mélyebb részein állóvizeket. Nem lehetetlen továbbá, hogy az említett bűzös vizű mocsarak dús szúnyogfaunájában éppen a malaria terjesztői, az anopheles-fajok hiányoznak, amelyeknek a rothadó anyagokkal telített, piszkos és nagyon bűzös mocsárvízzel szemben tanúsított ellenszenve ismeretes. E szúnyogbiológiai sajátosságot szem előtt tartva, nem találunk azon semmi csodálkozni valót, hogy — mint jelentik — az adai, most már lecsapolt bara árterében fekvő putrikban, hol a község legszegényebb, legnyomorultabb népsége, koldusok, cigánj^ok stb tanyáznak, 13 év alatt soha egyetlen malaria-eset sem fordult elő. „ . . . A bara vize — így írja a jelentést tevő orvos — augusztus és szeptember hónapokban kiszáradt s rothadó talaja szörnyű bűzt terjesztett, mely árnyékszék- szaghoz hasonlított s sokszor este-reggel az egész várost megfeküdte, sőt mint sárgás köd néha láthatóvá is vált; e bara partjai náddal sűrűn benőttek, hol milliói a szúnyogoknak tanyáztak.“ A zentai járás területén a lázak típusa rendszerint harmadnapos. A zombori járás területén meglehetősen változatos malarikus viszonyokat találunk. E változatosság oka a szóbanforgó terület nagy eltéréseket feltűntető talaj és nedvességi körülményeivel pontos kapcsolatban van. A járásnak északkeleti fele az emelkedett fekvésű telecskai dombvidék által képeztetik, amelynek a megye szomszédos centrális fekvésű része — a topolyai járás vidéke — már fentebb említett viszonylagos malaria- biztonságát köszöni. Ebben a járásrészben a malaria nagyon ritka betegség. Az emelkedett fekvésű Gyula falva községe és a környékbeli puszták éppenséggel
