Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - III. Duna-Tisza köze

Bács-Bodrog vármegye.

143

lett fekvő Piros községben csak szórványosan felmerülő kóreseteket figyelhetni meg.

Sűrűbb morbiditás mutatkozik a Jegricska-bara vidékén. Ez a sekély, több helyen sásos medrű ér lassan folydogál keresztül Ósóvé, ÚjsóvéésÓkér községeken. Ha esős időben megdagad, könnyen kiönt és partjai mocsarassá lesznek, ilyenkor a váltóláz is eléggé tetemes arányokat ölt. Ugyanilyen viszonyokat találunk T e m e r i n nagyközségben is, melynek közepén a Nagybarának egy másik állóvíz mocsárjellegű mellékága vonul keresztül. Semmi kanalizáció. Esős időjáráskor a községben sok kisebb poshadó állóvíz képződik. A szúnyogok száma a bara-mocsár mellett légiónyi. Ellenük nádból készült hálókkal védekezik a nép, mely közt akárhány malariaviselt, senyves külsejű egyén tűnik szembe.

A dunamenti helységek váltóláz-viszonyait illetőleg ugyanazt a jelenséget vesszük észre, amit a szomszédos németpalánkai járás hasonló fekvésű helyein tapasztaltunk. A folyamtól távolabbra (mintegy másfél kilométernyire) fekvő Glozsán község mutatja a legmagasabb betegülési arányt, aminek oka itt is bizonyára az a körülmény, hogy a falu és a Duna közt fekvő több száz holdnyi térség magasabb vízállás idején a folyam megnövekedett hullámterébe vonatik be. Apadáskor számos pocsolya marad vissza a réteken, különösen a község közvetlen közelében, mely pocsolyák beszáradása idejével esik össze a falubeli malaria haute-saisonja. A közvetlen a Duna mentén fekvő alacsony talajon épült községekben: Begecsen, Új- és Ófutta k o n állandóan fordulnak ugyan elő szórványos váltóláz-megbetegedések, ezek azonban — parlag árterület hiánya folytán — a fotyamáradások idején- jelentékenyebb fokú elszaporodást nem mutatnak. A folyó- és mocsárvizes területek befolyásától ment K i s z á c s községben és pusztáin ritka szórványos, Járek községében pedig csak elvétve előforduló, és akkor is több-