Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)

Bevezetés

7

mológiában továbbképezhessék, s másfelől arra is, hogy saját, rendkívül becses tapasztalati anyagukat egybegyűjtve, egyéni nézeteiket elfognlatlanul megszólaltatva a malaria-járványtan rohamosan átalakuló dogmáinak kiépítéséhez és tisztázásához a maguk részéről is hozzájárulhassanak.

A címében jelzett célon kívül legfőképpen ezen eszme szolgálatában íródott meg ez a könyv, mely kétezernél több magyar orvostársunk közreműködésével készült. Kollegiális büszkeséggel és a sikerérzet elégtélelével jelenthetem ki, hogy ez az egybegyült hatalmas írott anyag nemcsak gyakorlati, de tudományos szempontból is nagyobb értéket reprezentál, mint aminőt hasonló gyüjtőbúvárlatok által elérni szokás. Orvoskollegáink közül alig akadt egy-kettő, aki az idézett körrendelet száraz kérdőpontjainak lakonikus megválaszolásával beérte volna, de sokan közülök oly magas tudományos színvonalon álló, kompendiózus tanulmány alakjában küldtékbe „statisztikai“ jelentéseiket, hogy az bármely nagyhangú tudományos cikk becsületére válhatnék.

E tanulmányok feldolgozásánál őszinte sajnálkozással kellett felhasználatlanul hagynom sok olyan részletet, amelyek számára azoknak tisztán klinikai vagy merőben elméleti érdekessége miatt ebben a megszabott keretű és irányú dolgozatban tért nem szoríthattam.

De a mű keretébe illő szemelvények megváloga- tásánál is meghatározott eklekticizmussal kellett eljárnom, nehogy annak a begyűlt anyag qualitativ és quantitativ sajátossága folytán amúgy is ingatag részarányossága még jobban veszélyeztessék. A főszempont, amit a lehetőség szerint következetesen kívántam betartani, odairányult, hogy a prononszáltabb váltólázvidékek helyrajzi, földtani és járványtani, általános egészségügyi és lehetőleg néprajzi viszonyai is erősebben domboríttassanak ki. Ahol csak tehettem, ott — a jelenkori állapot kellő értékelése céljából — a