Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
102 Duna jobbpartja. fellépő malaria-betegüléseket mutat fel, amelyeknek javarésze a járás keleti sík vidékén fekvő községek lakosságán arányosan oszlik meg. E járás területéről orvosi jelentések elégtelen számban és minőségben érkezvén hozzánk, a malaria helyi jellegére vonatkozó közelebbi adatokat nem tudtam megállapítani. A csornai járásban előforduló szórványos betegü- lési esetek arra a tájékra szorítkoznak, amelyen még a Rába-szabályozás dacára is fennmaradt hansági mocsarak és vizenyős földek találhatók. Ilyen a járásnak leg- északabbra eső része, az egykori hírhedt „Hanság“ kellős közepe, melynek lakossága a múltban kiállóit súlyos maláriának nyomait ma is viseli. Ezidőszerint csak szórványos váltóláz-betegülési arányt találunk a mélyfekvésű, tavas-mocsaras Barbacs, Maglóca, Acsalag és Bősárkány nevű falvakban, hol azonban a morbiditás minden kedvezőtlenebb időjárású csapadékdús esztendőkben kisebb járvány fokáig emelkedik. Csornán és a környékebeli községekben, pusztákon és majorokban a váltóláz-betegülések statisztikája már kedvezőbb. Tovább délnek pedig, a szili- sárkányi ésszanyi egészségügyi kerületek községeiben, a tökéletes eredménnyel keresztülvitt csatornázási művek létesítése óta a malarikus intermittens-lázak csak elvétve fordulnak még elő. A barbacsi tó mellékén rendesen előforduló váltóláz leginkább harmadnapos jelleggel bír. A kapuvári járás volt a hajdani rábaköz-vidéki maláriának legfőbb rezidenciája. E területet és annak múlt- és jelenkori malariologikus viszonyait Dr. László Samu kapuvári községi orvos úr jelentésében következőkép írja le: „A Rábaköz az Öreg-Rába és Rába között terül el s hazánk égjük legtermékenyebb vidéke. Ezen síkság folyóvizekben nagyon gazdag. A Rába és Répce, dacára a Rábaszabályozásnak, még sokszor áradást okoznak, melynek múltával mocsarak, bűzös pos- ványok maradnak a rombolás jelzőtábláiul, szerves anya
