Hollaender Hugo dr.: A malaria elterjedése Magyarországon (Budapest, 1907)
I. Rész. A malaria topografiája Magyarországon - II. Duna jobbpartja
Komárom vármegye. 83 dék túlnyomóan dombos, hegyes és a folyóvizek is kisebbek. Állóvizekben azonban épen ez a megyefél bővelkedik, mert a nagyobb lejtéssel bíró erek és patakok a lapályos völgyrészekbe érkezve, ott sok helyen kisebb nagyobb tómedencékbe gyűlnek össze. A megyének ilyenformán az egész területe oly topográfiai viszonyokkal bír, amelyek a vidéket a malaria predesztinált talajává bélyegzik. Komárom megye vidéke tényleg hazánknak egyik legősibb váltólázfészke volt mindaddig, míg a múlt század második felében létesített nagyszabású folyó- és belvízszabályozási művek a föld- míveléssel párosulva a járvány-dispozíció tellurikus tényezőit meg nem szűntették. A talaj- és vízrendezés elkészülte óta lefolyt két évtized alatt a malaria gyakorisága évről-évre rohamosan csökkent, úgy hogy ma már nincsen oly helye a megyének, ahol a váltóláz-morbiditás a megye ritka szórványossági átlagának megfelelő határt túllépné. Az e határon innen észlelhető kisfokú ingadozás a meleg időjárást megelőzőleg a folyókból kiáradt és visszamaradt vízmennyiségtől függ, amely a vidéken létező szúnyogok mennyiségére is elhatározó befolyással látszik lenni. A malaria ártalmának legjobban kitett vidék volt hajdanában a csallóközi járás. Eme, helyrajzi viszonyainál fogva notorikus váltólázvidéknek egész területe alluviális talajon fekszik, itt-ott olyan mély színtájjal, mely a járást határoló Duna, Vág és Vágduna víz-színénél alacsonyabb. Ennek az a következménye, hogy állóvizek, mocsarak, sásos és nádas láposok sűrűn találhatók benne. Hideglelés-járvány 1881. év óta azonban már csak egy ízben és pedig 1883-ban lépett fel a Duna mentén azokban a községekben, melyeket az említett év tavaszi áradata jobban ellepett. Azóta is sokat veszített e vidék malariás jellegéből, úgy hogy ma csak ritka-szórványos esetek észlelhetők egyformán eloszolva a járás egész területén. Szúnyogok persze 6*
