Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

S bár maga a könyv nem maradt reánk, ismeretesek Aratos (Ántigonos Gonatas macedóniai király házi orvosának) művei, melyekben róla megemlékezik. Később midőn az egyptomi bölcsőből görög földre került astronomia megerősödve került vissza a Nilus vidékére, a csodás jóslatoknak is örök szülőföldjére, új erővel lépett fel a babona is, mely az astronomiához, mint élősdi növény tapadt. Ptolomseus, a híres csillagász, kinek egyes észlelései máig becsesek, nagy könyvében egy fejezetet annak a kérdésnek fejtegetésére szánt, hogy mily befolyást gyakorolnak a csillagok, különösen pedig a bolygók a szárazságra és nedvességre; egy más fejezetben meg arról tanított, hogy milyen időjárási tüneményekre vannak befolyással a csillagok. Ptoloma&us kijelölte az astronomia útját sok időre, reá mint legfelsőbb tekintő tyre hivatkoztak a középkor minden csillagászai, kiváltkép pedig azok, kik az astrologia jövedelmező iparágát a tudomány nimbusával szerették körülövezni, mint egy Nostradamus vagy Paracelsus.

Hanem ha mi az időjóslást csak ezekből akarnék megítélni, bizony nagyon igaztalan lenne ítéletünk. A meteorologia mai fejlettsége mellett az időjóslás tudományos alapokra fektetett tan, mely a tapasztalat fényeire támaszkodik. Sőt az itt fejtegetettnél egészen más szempont alá esik