Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

60

nus, melyről azt tartották, hogy természettől fogva hideg, vizenyős, s minden vegetatiónak ellensége. «A mely, ha oly közel állana a földhöz mint a hold, örökké tél uralkodnék fölöttünk.» Még a hold is, ha a Saturnus órájában vagy napján újul meg, vizes hideg esőt hoz maga után, egész a következő holdújulásig. A Jupiterről azt tartották, hogy nedves é3 meleg, a Marsról, hogj7 forró és száraz, Yenus és Mercur pedig hideg nedves bolygók gyanánt szerepeltek.

Szerepeltek pedig nemcsak az astrologia rég elfeledett fénynapjaiban, hanem még a legújabb idő némely ábrándos astrologusai előtt. Mert hiába mutatta ki Kopernicus, bog}7 a nap volta- kép nem is bolygó, hanem a helyett a föld az; hiába fedezték fel Uranust, Neptunt, meg a kisebb bolygók közül több mint 200-at, vannak, kik mostanig sem tudnak megválni a múlt századok hagyományaitól, melyeket nemcsak egy Keppler ítélt el, hanem az astrologiának oly tüzes művelője is, mint Cyger György (ki 1599-ben Zürichben egy astrologiát tett közzé), olyképen nyilatkozott felőlük, hogy a csillagok nem ismerik a kényszerűséget, s a belőlük vont jóslatokat nem úgy kell tekinteni, mint melyeknek meg kell tör- ténniök, hanem azok csak valószínűségek s «con- jecturák». Mégis akadt e század első felében a «cultur» Németországban egy királyi számtana%