Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)
Időjóslás mint babona
51 tartják rólok, hogy szép időt előzőleg vígan futkosnak fel s alá hálójok szálain, ellenben rejtett leslielyükön húzódnak meg, ha esőre áll az idő. Sőt Quatemére Disjonval, ki a múlt század második felében sokáig volt fogva a németalföldi börtönökben, a pókok maguktartásában directivákat vélt fölfedezhetni a sokkal később bekövetkezendő időviszonyokra is. így 1791-ben Pichegru franczia tábornoknak előre megjósolta a bekövetkezendő fagyot, mely jóslat felhasználásával a tábornok jókor concentrálbatta egy folyam parton seregét, hogy a beállott jégén átkelhessen, s megverhesse az ellenséget. És ha az ily messze menő jóslatokat nem is lehet fejcsóválás nélkül fogadnunk, viszont annak is meg vannak a maga természetes, s a lég állapotával összefüggő okai, hogy a pókok olykor vidámabban szaladgálnak hálójuk szálain fel s alá, máskor leshelyökbe visszahúzódva vesz- teglenek. Mert tudvalevő, hogy a hajszál meg a pókháló szála nedves időben (s akkor, midőn a levegőben nagy a páratartalom) megnedvesedik s kitágul. E miatt a csillagászati műszerek pókszálait olykor egészen újakkal kell felcserélni; meggörbűlnek s finom cseppecskék rakodnak reájok. A pók az ilyen hálón aztán nem haladhat oly biztosan, s csak is nagy fáradsággal, azért leshelyére búvik vissza. De ily módon a pók a meglevő időt jelezi, vagy a légkör meglevő 4*
