Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Előszó

lásaikban. De akkor nem ismerte még a világ a természettudományt. Magok a barbár népek csak akkor hódoltak meg a leigázott kultúra előtt, de akkor szóvivői lettek annak: mikor az ő társadalmukat is megkelesztette, a czivilizácziónak ez a bibliai kovásza: a tudomány.

Az emberiség jólétének fakasztó melegágyait a tudomány termékeny esője nedvesítő. Ezerszeres, milliomszoros erővel dolgoznak a gépek az ember helyett. A produkáló képesség meg- sokszorosodott, ezerszer annyira megy a produktum mint előbb, s ennek összesége az emberiségnek képezi közös tulajdonát. A jólét, a kényelem, nem sejtett magas fokra emelkedett, s mind többen osztoznak áldásaiban.

Az ember szeretetének hirdetői! humanizmus szóvivői! tiszteljétek a tudományt!

A természettudomány világánál kezdett tisztán látni az emberiség. A solasztikusok tanának komor sötétsége ráborult volt az emberiség elméjére, mint az éjszaka átláthatlan köde. A természettudomány gyújtott fáklyát ebben a szomorú éjszakában. S azóta az emberiség nagy mozgalmaiban mindig ő járt elől. E mozgalmak az