Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Időjóslás mint babona

maguktartása az időnek kifolyása, s nem onnan ered, mintha az állatok előérzettel bírnának az időt illetőleg. Mert ha bírnának ilyennel, ha ez az embernek hiányzó tulajdon megadatott volna nekik, akkor nem pusztulnának el olykor ezer meg ezernyi számban az idő meg az ennek nyomában járó eleseghiány következtében. Bizonynyal mindenekelőtt arról gondoskodnának, hogy magukat védjék a csapás elől.

De hát vannak — mint mondtuk — olyan tények is, melyek a természet törvényeiben lelik a magok magyarázatát. Az állatok a légkörben élnek, a légkör állapota pedig más és más, s így változónak kell lennie a hatásnak is, melyet az állatokra gyakorol. Az állatokra és az emberre egyaránt. Hogy egyes rosszul forrt sebhelyek, csúz és köszvényes bántalmak, csontzúzódások stb. fájdalmakat okoznak a légkör egyes nagyobb változásai szerint: az tudva van mindenki előtt. A levegőben néha több a páratartalom mint máskor, egyszer nagyobb a levegő hőfoka, máskor alacsonyabb a nyomása stb., a változások ezer nemei jöhetnek elő, s ezek mind másként hatnak a testre. A test érzi ezt, de érzi az időt úgy a mint van, és nem úgy a mint lesz. Érzi azt a fájdalmat, melyet az alacsonyabb légnyomás okoz, vagy melyet a bőséges páratartalom gyakorol, de a jövő időből nem érez semmit. Csak a mennyiben