Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Örök mozgás

21

együtt a mit hátán hord, sebes vágtatással végzi pályáját, éltető középpontja a Nap körűi. Minden óra alatt több mint tizennégyezer mértföldet (108000 kilométert) tesz meg pályájában, a mely több mint százmillió mérföld bosszú, s melyet egyetlen egy év leforgása alatt befut. S magával viszi eme nagy útjára mindazt, a mi hátán él. A növényt, mely felületét eltakarja, s látszólag helyváltoztatásra képtelen, az állatot, mely úgy tetszik már nagy útat tesz meg, midőn egy postagalamb képében néhány mértföldet repül át egy óra alatt, s az örökké nyughatatlan embert, ki nagyra van vele, ha a gőz szárnyain vagy nyolcz- van nap alatt sikerűi megkerülnie az egész gömböt. Igen, a földnek eme roppant sebességű haladásában mi is részt veszünk, mindazzal együtt a mi bennünket környez. Utazunk mindenestől. Podgyászainkra nem kell gondot viselnünk, semmi el nem marad. Velünk jönnek kedveseink, a kedvelt vidékek, a kényelmi szerek, melyekhez szokva vagyunk, s mintegy útazó pottentát, még szolgáinkat és konyhánkat is magunkkal viszszük.

A szó szórós értelmében igazán mondja az írás: bujdosás az ember élete.

S azonkívül, hogy a földnek eme napkörüli útjában részt veszünk, s a másodpercz minden századrészében nagy mozgásokat végezünk még akkor is, midőn csontjaink már régen «örök nyu-