Hoitsy Pál: A nagy természet s a kicsiny ember (Budapest, 1883)

Örök mozgás

IS

kot ott is, hol eddig egészen vízszintes volt a táj.

Eme nagyszabású de lassú mozgásokon kívül azonban másnemüek is mennek végbe a föld gyomrában. Az összetevő elemek kölcsönös vonzása által hatni kezdenek egymásra nagy távolságnyiról is a testek, a rokontermészetüek fölkeresik olykor egymást, máskor megszakítják eddigi összeköttetéseiket is, hogy más megfelelőbbeket kössenek. A higany, ezüst s más érczek erekben gyűlnek együvé, átszivárogván a legkeményebb sziklákon is, hogy összejuthassanak. A föld mélyében keringő víz még kezükre játszik, közvetlenebbé teszi a közöttük levő érintkezést, s mint szállítási eszköz útaztatja egy helyről a másra ezen anyagokat. A hőforrások és ásványvizek folyton a képződés stádiumában vannak, pillanatról pillanatra készítik vizöket.

De a mozgás nemcsak látható helyváltozásokban nyilatkozik. Midőn egy-egy test, közönséges tapasztalásunk által is észrevehető útat tesz meg, bármily nagy legyen is máskülönben a sebesség, melylyel ezt teszi, korántsem közelíti meg azon sebességet, melylyel a látszólag tökéletes n}mgvásban levő anyagnak részecskéi ide- oda mozognak. A részecskék ezen mozgása, vagy műnyelven : rezgése, különféle lehet; minket most