Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Pepticus gyomorfekély
Pepticus gyomorfekély ■67 gyoraornedvnek hatása folytán — barnás-vörös, szemcsés tömegek alakjában ismerhetők fel. Megtörténhetik azonban, hog}^ ily csekély vérzések tudomásunkra sem jutnak, mert hányásra nem vezetnek, a bélsárral távozó vér pedig vagy teljesen elkerüli figyelmünket, vagy annyira megváltozik a bélben lefolyó emésztési folyamat által, hogy a bélsárban nem ismerhető fel. Nagyobb edények felmaródásából származó vérzések szoktak a legtömegesebb, pl. 1—IV2 liternyi, sőt nagyobb mennyiségű vérhányással járni, habár kisebb edényekből történő huzamosabb ideig tartó vérszivárgások is okozhatnak bő vérhányást, ha a gyomorba ömlött vér a gyomornak csökkent visszahajlási ingerlékenységénél fogva csak huzamosabb idő múlva hányatik ki. A szerint, a mint a gyomorba kiömlött vér rövidebb-hosszabb ideig időzik a gyomorban, a hányadék minősége is változik, majd tiszta, élénk piros, ételmaradékokkal kevert, részben megalvadt vérből áll, majd a savanyú gyomornedvnek a vérre gyakorolt behatása folytán sötét-feketés, esetleg kávéaljszerű lehet. Ez utóbbihoz hasonló a hányadék vastartalmú gyógyszerek használata, a tápszerekben foglalt vörös bor, kávé, fahéj élvezete után is, a mi tévedésekre könnyen nyújthat alkalmat. Kétes esetekben a vérnek górcsövi kimutatása, a HELLER-féle vagy a guajac-próba alkalmazása, haemin jegeczek készithetése, esetleg a szinkép- elemezés útján való vizsgálat eredménye lesz döntő. A vérhányás bekövetkezését sok esetben a gyomortájon érzett teltségi, melegségi érzés előzi meg ; néha a vér ízére emlékeztető ízt érezve, a betegek hirtelen elgyengülnek, elhalványulnak, émelygés és hányóinger vesz rajtuk erőt s mindinkább fokozódó roszullét és undor érzése közben bekövetkezik a vérhányás, melylyel nagyobb edény felmaratásánál egy rohamban vagy több rövid időközökben ismétlődő rohamban tömeges, legnagyobb részben tiszta piros, híg, részben ételmaradékokkal kevert s megalvadt vér ürül ki. Ily nagy mennyiségű vér kiömlése közben a rohamosan bekövetkező heveny vérszegénység tüneményei között a halál néhány óra múlva is beállhat; egyes ritka esetekben a gyomorba kiömlött nagy mennyiségű vér hányásra nem is vezet s a betegek belső elvérzés jelei közben rövid idő alatt elpusztulhatnak. A gyomorvérzés azonban a legritkább esetekben szokott a kiömlött vérnek tömege és a vérzés csillapíthatlaii- sága folytán közvetlenül halálossá válni.
