Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Heveny gyomorhurut. Gastritis acuta
14 Dr. Hirschler Ágoston gyomrúak, kik bár mindenkor a legnagyobb gonddal őrködnek étrendjük felett, mégsem képesek megakadályozni azt, hogy sokszor minden kimutatható ok nélkül gyomorhurutba ne essenek. Az egyéni hajlamnak ezen nyilvánulása még feltűnőbb azon esetekben, melyekben egyes egyének bizonyos ételek iránt idio- syncrasiával viseltetvén, azok élvezete után — még ha nem tudva esznek is azokból — gyomorhurutot kapnak. Vérszegény, beteges, üdülő egyéneknél, különösen gyermekeknél* úgyszintén idült betegségek miatt táplálkozásukban meg fogyottaknál a heveny gyomorhurutra való kiváló hajlam legnagyobb valószínűséggel a gyomornedv sósavának csökkenésében s a gyomor mozgató működésének hiányosságában leli okát. A heveny gyomorhurut a gyomor legtöbb idült bántalmához, mint rák, tágulat, fekély, idült hurut csatlakozhatik; továbbá számos heveny fertőző megbetegedésnek kisérő tünetét képezi; ilyenek a kanyaró, vörheny, hasi hagymáz, orbáncz, diphtheriás folyamatok stb., melyekről ki van mutatva, hogy nemcsak a gyomornedv sósavának a láz befolyása által előidézett csökkenésével járnak (Hoppe-Seyler,4 Mannassein5), hanem- a nyálkahártyának boncztani elváltozását is maguk után vonják. Kórboncztan. A heveny gyomorhurut a lehető legritkább esetekben végződvén halálosan, kórboncztani tüneteinek vizsgálatára alig nyílik alkalom, s ha nyilik is, a bonczjelek a gyomorban lefolyó postmortalis elváltozások folytán a legnagyobb óvatossággal itélendők meg. A gyomor nyálkahártyája változó kiterjedésben, legtöbbször p}doricus részére szorítkozva, erősen belövelt, duzzadt s üvegszerű, szívós, nehezen leválasztható nyálkával borított, mely gyakran hozzávegyült vértől pirosra festett. A nyálkahártyán helyen- kint apró vérömlések is láthatók. A nyálkahártyát borító hám helyenkint lefoszlott és összefüggő foszlányokban a nyálkához kevert. Beaumont (i. h. bev.) a g3Tomorsipolyos canadiai egyénen heveny gastritis alatt hasonló elváltozásokat észlelt. A gyomor- nedv elválasztása ez idő alatt majd csökkent, majd teljesen szünetelt ; a sipolyon kiürülő gyomornedv közömbös, lúgos vagy gyengén savanyú kémhatást mutatott. A fentebbiekkel megegyező lelettel találkozunk azon állatkísérleteknél nyert észleletekben, melyeket Virchow,6 Ebstein,7 Lösch8 és mások akkép végeztek, hogy állatoknak a gyomrába alkoholt és phosphort vive, vizsgálták
