Hirschler Ágoston dr.: A gyomor szervi betgségei (Budapest, 1896)
Gyomorrák
132 Dr. Hirschler Ágoston ráknak négy alakját veszi fel: a hengerhám- vagy mirigyrákot (adeno-earcinoma), a lágy mirigy- vagy velős-rákot (carc. medullare), a kemény mirigy- vagy rostos-rákot (scirrhus) és a kocsonyás rákot (carc. colloides), melyek között szerinte éles határok nem léteznek, hanem az egyes rákfajok között átmeneti alakok gyakran fordulnak elő. A hengerhámrák puha, keskenyebb vagy szélesebb alapon ülő, karfiolszerű, gyakran bolyhos felületű daganatokat képez. Bő véredény hálózatánál fogva, mely a daganatnak pirosas szint kölcsönöz, vérzésre kiváló hajlammal bir. Kedvencz székhelyét a gyomor pyloricus része képezi közvetlenül a billentyű szomszédságában, ahol a nyombéltől élesen szokott elhatárolódni. Növése inkább felszínes, mint a mélybe terjedő, másodlagos rákképződés ez alaknál csak későn következik be, hasonlóképen későn szokott beállani felületének kifekélyesedése. A lágy mirigy- vagy velős-rák puha, csomós beszűrődés alakjában szokott a gyomor nyálkahártyáján jelentkezni s a gyomor falában való kiterjedésre és fekélyes szétesésre nagy hajlammal bir. A sárgásfehér, agyvelő állományára emlékeztető daganatban a fedősejtekhez hasonló kis ráksejtek a kötőszöveti állomány fölött túlsúlyban vannak. A velős rák felszínes terjedésén kívül a mélyebb rétegekbe való terjedésre különös hajlammal bir, a savós hártyán már igen korán górcsői daganatok mutatkoznak, melyek néha kifejezetten a nyirokedények lefutásának megfelelőleg vannak elhelyezve (Orth). A velős-rák növése gyors, átrakodásokra gyakran vezet, különösen kiterjedt nyirokmirigybeszűrődések alakjában ; kedvencz székhelye a gyomor pyloricus része és a kis görbület, bár a gyomornak egyéb részein is előfordul; a cardián székelő velős rák a bárzsingra gyakran átterjed, mig a nyombél gyakrabban érintetlen marad. A kemény mirigy- vagy rostos rák a gyomorban előforduló rákfajok között a leggyakrabban észlelhető; a kötőszöveti állománynak túlnyomó volta folytán kemény; majd kisebb-nagyobb csomók, majd kiterjedt beszíirődés alakjában jelentkezik. A nyálkahártyán lapos, szabálytalan alakú fekélyeket képez, melyeknek alapja majd sima, majd egyenetlen felületű, necroticus foszlányokkal borított. A fekélyesedés inkább felületes, s a központban mélyebbre terjedő, mint a körzetben; a körzet lapos szélei majdnem összefognak a szomszédos nyálkahártya felszínével. A rostos
