Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az asszírok és babilonok orvostudománya
ASSZÍR és BABYLON ORVOSIREND. 83 derült, hogy a nő nem hibás, vissza kellett adni a hozományt. Külön üzletasszonyok, papnők és állami szolgálatban álló nők működéséről maradtak fent írott emlékek. Költészetükre nézve bizonyíték a gilgames eposz. Ezen ókori birodalom építészetéről templomairól és palotáiról tanúságot tesznek a kiásott romok. Templomaik nemcsak az istentisztelet helyei voltak, de ott művelték a papok a szellemi kultúrát is. Minden templommal kapcsolatban iskola és könyvtár állott. Az arithmetica és mathema- tica magas fokú volt. Használták a tizes számrendszert. Az astronómia már a Krisztus előtti III. évezredben oly magas fokot ért el, mely páratlanul áll a népek történetében. Az évet 12 hónapra, azokat hetekre osztották. A napot 24 órára, az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre. A geometriát is elismerésre méltó módon művelték. A kört 360 fokra osztották. Layard Ninive romjai között plánconvex lencsét talált, kristályból csiszolva, Ennek a magas kultúrának megfelelően, mint a természetet megfigyelő népnél, az orvostudomány is elismerésre méltó volt. A szumirok, asszírok és babyloniak orvostudományát azonban nem lehet egymástól külön választani már csak azért sem, mivel a szumir nyelv mindhárom nemzetnél a tudomány és irodalom nyelve volt ép úgy, mint a közép-korban a latin. A bel- gyógyászatot Ea istennek és fiának Marduknak papjai, a sebészetet és szülészetet az orvosok külön osztálya végezte, akiket ,.asu“-nak neveztek. Orvosok képzésére iskolájuk volt Uruk-ban és Borsippa-ban. Szabályozva volt tisztelet díjuk, ami magas volt: (pl. a jól végzett hályog-műtétért annyit kellett fizetni, (5 sekelt) mint amennyi egy jobb ház évi bérlete vagy egy kézműves egész évi keresete volt). Ezzel szemben a műhibát, sőt a komplikatiókkal járó orvosi működést büntették. Chamurapi 206, §-a kötelezte a verekedőt, aki másnak sebet okozott, hogy a gyógykezelés költségeit fizesse meg. A papi „belgyógyász“ és a világi „sebész“ orvosokon kívül volt még egy harmadik gyógykezelő rend is, mely a gyógyszer elkészítéseket, a fürdőket és a segédkezéseket intézte. A betegek bajaikkal a piacra mentek ki, ott mutogatták azokat, amíg a járókelők között olyan orvos akadt, aki kezelésbe vette őket. A fülbajok gyakoriak voltak náluk. Tüneteivel sokat foglalkoztak. Assurbanipal-nak külön fülorvosa volt. A fület az értelem legfontosabb szervének tartották, hiszen azon korban a tudást főleg hallás útján lehetett elsajátítani. Ezért nagy megtisztelés számba ment, ha valakit ,.nagyfülű“-nek aposztrofálták, e kifejezés náluk „nagytudású“- nak felelt meg. Amíg a belgyógyászatot végző papok ingyen kellett ellássák a gyógykezelést, a sebészetet végző világi orvosok honoráriumot kérhettek. Visszaélések elkerülése céljából működésüket és fizetésüket már Kr. e. 2250 körül codex szabályozta. A mesopotámiai népek orvostudománya vallásos misztikus keretbe volt burkolva, de mégis kivehető a leírásokból a betegsé6* Orvostudomány.
