Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az egyiptomiak orvostudománya
EGYIPTOMI PAPORVOSOK. 75 gyermeknek, vagy csecsemőnek volt-e az felírva. A gyógyszer elkészítésénél fontos volt az istenek segítségét igénybevenni a következő mondókával: ,,Óh Isis! Nagy varázslónő! Szabadíts meg engem minden rossztól, gonosztól, az isten és istennő lázaitól, az ő halálaiktól, a szenvedéseiktől, mely rám jöhetne.“ A gyógyszereknek nagyobb hatást tulajdonítottak, ha egyidejűleg imádságot mondtak. Egy szokottabb imádságuk volt a következő: ,,Ó Ragyogó, aki fent lebegsz! ÓVGhera! Ó Naptányér! Ó Neb-apt isten védője! „Általában különböző betegség csoportoknál más volt az imádságuk is. Egy másik ilyen imádságuk volt a következő: ,,Jőjj gyógyszer , jöjj űzd el a bajt szivemről, tagjaimról, mert erős a varázs ebbertí a gyógyszerben.“ Ezekben az imádságokban szerepel a mágikus erőkben való hit, de talán még fokozottabban az a mély vallásosság, mely őket áthatotta. A vallásosság volt az oka, hogy igen sok amulettet viseltek, melyek minde- nikének különleges véderőt tulajdonítottak. A gyógyszer alkalmazásánál gyakran szerepelt a négyes szám. A gyógyszereket naponta négyszer adták és a kúrák négy napra terjedtek. Ha nem volt elegendő, négyszer újították meg. Ismerték a gőz gyógy- hatását, sőt volt inhaláló készülékük, melyet izzó kőre tettek, az orvossággal telt edényt leborították s az abban összegyűlt gőzt csővön át lélegezték be. A gyógyszereket a papok maguk készítették mindenféle alakban, úgyhogy ők tekinthetők a gyógyszerészek őseinek. A gyógyszerek általános elterjedését bizonyítja az, hogy sokaknak volt kis gyógyszer szekrénykéjük, amik mintegy házigyógyszertárnak voltak tekinthetők. A berlini múzeumban látható Mentuhotep királynő úti gyógyszerládája, amely különböző kozmetikus szereken kívül a gyakoribb gyógyszereket tartalmazta. Az egyiptomiak orvostudománya, a birodalom kb. 3000 éves önállósága^ alatt természetesen sok változáson esett át. Csodálatos azonban, h*y amíg az idők folyamán a kézművességgel kapcsolatos orvosudomány fejlődött, a belgyógyászati orvostudomány bizonyos mértékig visszafejlődött, aminek oka a vallási misztikumok mind nagyobb tárfoglalása volt. A „régi birodalom“ időszakában (kb. Kr. e. 4C00—2160-ig) az orvostudományban a természettudományi szemlélődés volt előtérben. Ez időszakban jól figyelték meg a betegségeket, jól ismerték fel a betegségek szimp- toma komplexumait, észszerűek voltak kezelési módszereik, az orvostudomány mentes volt minden vallási misztikumtól. Az orvosok tudásuk és tapasztalatuk alapján nagy tekintélynek örvendettek. A „közép birodalom“ idején (kb. Kr. e. 2160— 1575 között) az orvostudományba kezdett behatolni már a vallási misztérium, de az alapot még az empiria szolgáltatta. E korszakból származik a híres Ebers-féle papyrus, mely hű tükrét adja az egyiptomiak akkori tudásának. A híres egyiptológus azt mondja: „Az, akinek orvosra volt szüksége, nem orvoshoz, hanem valamelyik templomba izent. Ott meg kellett mondani miféle bajban szenved a segélykérő, mikor aztán a templomhoz tartozó orvosok elnöke jelölte ki a fennforgó betegség gyógyítására A papok szerepe. Ebers-féle papyrus.
