Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - Az egyiptomiak orvostudománya

EGYIPTOMI ELMEGYÓGYÁSZAT. 75 Az egészségügyi szolgálatban bizonyos hierarchiai rend­szert lehet találni. Pl. Imhotep volt a király főorvosa. Az összes orvosok főnöke pedig egy Nesmenau nevű orvos volt, de ezen­kívül alsó és felső Egyiptomnak is meg volt a főorvosa, aki egész­ségügyminiszteri teendőket látott el. Az egyes városoknak, gyógytemplomoknak elöljárói és alárendelt orvosai voltak, vagyis hivatalos rangsorba osztott orvos személyzetük működött. Az egyiptomiaknál elég gyakori volt az elmebetegség előfor­dulása, aminek magyarázatául szolgálhat az, hogy szokásban volt náluk a rokonok, sőt testvérek közötti házasság. Az elmebetege­ket — mint általában kelet népei — a démonok megszállásának tartották a dühöngő elmebajok esetében; viszont melancholiku- sokat, paranoiásokat, (kik magukat okolva, bűnbánat látszatát keltették, vagy akiknek látomásaik, hallomásaik voltak), úgy tisztelték, mint a szenteket. Ebbe az utóbbi csoportba tartozó bete­geket részben a Serapisnak, részben a Saturnusnak szentelt templomokban helyezték el. A pszichózis gyógyítására alkalmaz­ták a szuggeszciót, melyet úgy használtak, hogy előbb vallási misztikumokkal, sikeres gyógykezelések naponkénti elbeszélésé­vel felcsigázták a beteg phantasiáját s amikor már így elő volt készítve, alkalmazták a szuggeszciót és hipnózist. A kúra utolsó felvonása a templomban történt, ahol hajnali szürkület idején a papok hangokat hallattak, melyeket a beteg félálomban Isten hangjának, illetve akaratának tartott. Végül a papok ornátus- ban, nagy kísérettel, betanított kígyókkal léptek a beteg elé és fejezték be a szuggeszciós kezelést. Más alkalommal a betegbe ,,gyógyító álmot“ diktáltak, sőt ilyen állapotban sebészeti mű­téteket is végeztek. Megtaláljuk náluk a dele­jesség alkalmazását is. Egyik pharaó idejéből maradt fent az alábbi előírás: „Helyezd rá ke­zedet, hogy fájdalmát csillapítsd és mond, hogy a fájdalom megszűnt.“ A szuggeszciót, hipnózist, magnetizmust és mágiát az egyiptomiak kelet népeitől vették át, akiknél eme gyógyító eljá­rások fejlettebb alakban székében el voltak terjedve. A zenét is felhasználták a betegek meg­nyugtatására. Az egyiptomi zene aránylag fej­lett volt és eléggé elterjedten művelték. Ők találták fel a hár­fát, a furulyát és zenéjükben már megtalálhatók a harmónia elemei, úgyhogy zenéjük jó hatással lehetett a kedélyre. A gyógykezelésben előszeretettel alkalmazták a hashajtókat, hánytató szereket, az izzadság és vizelet hajtó szereket. Fájda­lom csillapításra adtak ópiumot, hyoscyamust, alkohol tartalmú italokat; alkalmazták a különböző fém-sókat, leggyakrabban a réz és zink sóit. A gyógyszerrendelésnél a tünetek irányították őket. Pl. ikterusnál (epekőnél) ópiumot adtak, fejfájásnál men- thás bedörzsölést, szemfájásnál collyriumot, féreghajtásra cort. punic. gránát.-ot, hányás ellen korom lisztet, hashajtásra ricinust, hüvelyöblítésre fokhagymás bort, sesam liszttel készült tel­75. ábra. Táncosnő gitár­ral. Elmebaj. Zene. Gyógy­szerek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom