Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - Az ókori orvosi irányzatok kialakulása
Ó-KORI KULTÚRKÖRÖK. 59 kel és istenfélő életmóddal lehet elnyerni. (A király otthagyja világi uralmát a lelki üdvéért, mint Buddha.) Életcéljuk a lelki élet volt. Háborút is csak védelemből viseltek, védelemből építették a kinai falat is, stb. Az istenek tiszteletének megfelelően társadalmunk is a tekintély tiszteletén épült fel. Ezt tükrözi vissza a kasztrendszer s a nők alárendelt szerepe. A fantázia megnyilatkozik meseszerü irodalmukban, csodás finomságú épületeikben, szimbolikus-fantasztikus szobraikban, valamint ornamentikájukban. Tudományuk a lelki életről és a társadalom kérdéseiről spekulál. Orvostudományukban spekulatív bölcseletüknek megfelelően rendszereket állítanak fel. A megfigyelésből spekulatív következtetéssel állítják fel a diagnózist. A betegség okozójának a jó és rossz szellem küzdelmét, a külvi- lági behatásokat, a belső okokat (életmódot, diétát, szomorko- dást) tartják. Bölcseletük nem elégedett meg az egyszerű tapasztalatokkal, hanem kereste az összefüggést a tünetek és betegségi okok között, rendszereket dolgozott ki, de sajnos, nem gyakorlati, hanem elméleti és spekulatív alapon. Ezért orvostudományuk jellege ebben a kultúrkörben spekulatív-teoretikus volt. Ezen a kultúrkörön belül Indiában találkozunk a pontosabb megfigyeléssel és a reális élethez legközelebb álló bölcselettel. Természetes, hogy orvostudományukban is a megfigyelés és a felállított rendszer legközelebb áll a természeti bölcselethez. Ezzel szemben a kínaiaknál túlteng a fantázia, az elméleti spekuláció, a túlzott tekintély-tisztelet és a túlzott konzervatívizmus, ami orvostudományukban is megnyilatkozik. Japánban a kínai kultúrát és orvostudományi elemeket bizonyos kritikával vették át, ami éppen ezért egyéni nézetet adott orvosi tudásuknak. Mindhárom népnél előtérbe lép az orvos személyisége, aki tapasztalatát, tudományos nézetét saját írói személyében képviseli. Az európainak nevezhető kultúrkörbe a görögök és rómaiak, illetve azok a népek tartoznak, melyek a görög kultúra részesei voltak. Gondolkozásmódjukra jellemző volt a külső világ jelenségeinek tárgyilagos szemlélete, a reális logika, vagyis az ész. Isteneiket reális emberi tulajdonságokkal ruházták fel. Vallásukat maguk is csak mitológiának tekintették. A vallás tanítását náluk a filozófia tanítása pótolta, amely az egész nép közkincse volt. A társadalom a reális életnek megfelelő szellemi kiválóság uralmán (arisztokrácia) épült fel, ahol az egyéni szabadság maga után vonta a nők egyenrangúságát is. A művészet, irodalom az emberi méltóságot, a természet realitását tükrözte vissza. Az életcél a reális, de művészi és szellemi élet volt. A hadviselés a világ gazdasági erőinek megszerzését célozta, a kereskedelem a reális életszükségletet elégítette ki. Tudományuk logikus bölcselettel kutatta a természet és a történés törvényeit, stb. Ez a reális logika nyilatkozott meg orvostudományukban. Vizsgálatokkal kutatták a tünetek okát, logikus következtetésekkel jutottak el a diagnózishoz. A betegségek létrejöttét a természet erőinek behatásában, mint külső okban és az életned4. Görögrómai kultúrkör.
