Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
I. rész. Az őskori orvosi tudás - Orvosi tudás a történelem előtti időkben, illetve primitív népeknél
56 A SEBÉSZET ŐSKORA. Sebészeti tudásuk. Bizonyára az életmód és vadászat közben ért sérülések ellátásai voltak azok a beavatkozások, amelyeket az őskori ember végzett. Valószínű, hogy az embernél is az idegen test eltávolítás lehetett az első beavatkozás. A testbe hatolt tövist az állatok is kihúzzák talpukból, bőrükből. Liwingstone megemlékezik a gorilláról, amely a lándzsát kihúzta testéből, a sebbe zöld levelet tömött a vérzés elállítására. Brunn szerint a karmolásból alakult ki a scarificatio, a dörzsölésből a massage, a vízben fekvésből a fürdés, a testnek iszappal való szúnyogok elleni bekenéséből a kenőkúra, a gyümölcs és növényevésből a belső gyógyszer kezelés, A csonttöréseknél a végtagoknak galy- hoz kötése a sínkezeléshez vezetett. Csak sín-kezeléssel lehet megmagyarázni azt a jó eredményt, amit az őskori csonttörések gyógyulásáról Jäger Károly kimutatott, ami szerint 53'9°/0-ban jók a gyógyulás eredményei és csak 46’1 °/0-ban kifogásolhatók. Az első sebészeti beavatkozások, ficamok helyretételéből, csonttörések kezeléséből, tályogfelszúrásokból állhatták. Kezelésükben szerepeltek az érmetszés, köpülyözés, massage, sőt a piócák alkalmazása is. A későbbi időkben már komolyabb sebészeti működést fejtettek ki. Előfordultak újj amputatiok, sőt nagyobb végtagok csonkolásai is, amint arról az ősi sírokból előkerült csontleletek tanúskodnak. Pl. a csontvázon hiányzik a baltérd és a lábszár. A Baranyai megyei Kökénydombi leletnél a balkéz és mindkét láb az Ízületekben lehetett eltávolítva (exarticulatio). A Tolna-megyei Lengyel határában kiásott 66 csontváz közül 3-nak volt levágva mind a két lába. Úgy ezek a hazai, mint a külföldi ős sírok leleteiből megállapítható, hogy már az ősemberek végezték úgy a csonkolást, mint a kiízesítést. A végtagok pótlásáról is történt gondoskodás, mint azt a La Téne korból fentmaradt Baranya megyei kiskőszegí, valamint a München melletti sírleletek mutatják, mely mindkettő a kelták idejéből származik. Az ősi csontleletekből megállapítható, hogy az őskorban igen gyakoriak voltak a törések. Különösen a lábszár és comb, de elég számmal van képviselve az alkar és felkar törés is. A töréseket az ősember talán épen a gyakorlati tapasztalata alapján megle21. ábra. Kameruni törzsfőnök hasvízkóros képe. (Holländer után). 22. ábra. Köpülyözésre használ őskori szarv a berlini néprajzi múzeumból. (Bartels után.)
