Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

I. rész. Az őskori orvosi tudás - A kultúrember kifejlődése

A heidelbergi

ember.

26 A HOMO HEIDELBERGIENSIS.

4. ábra. A koponyagörbület vetületét mutatja e kép a legprimitívebb ember- typusoknál, melyek közül az A vonal a kínai majomember, a B vonal a jávai majomember, a C vonal a neandervölgyi ember koponyáját mutatja be arányosan. (Abel után).

5. ábra. A fogak erősebb gyökérzetén kívül lényegesebb eltérés a maitól nincsen. (Dubois után).

6. ábra. A bal combcsont melyen az izmok tapadására szolgáló taraj fejlettsége [esetleg exostosis ] szembeszökő (Dubois után).

Az emberi kultúra a diluvium idején a sussexi és heidelbergi* ember korában vette kezdetét. Csontrendszeréből és koponyájából ítélve az akkori ősember állatias kinézésű, primitív gondolko- zású és kegyetlen lelkületű lehetett. Élete nem sokat különbözhetett az állatétól. A durván pattintott kőszerszámok és a tűz használata tekinthető a művelődés első nyomainak.

A heidelbergi emberből kevés csontmaradvány maradt fenn, ezért megkonstruálása is nehézségekbe ütközik. A Heidelberg közelében megtalált állcsont vaskos, állatias jellegű, mint az alábbi ábra mutatja.

*A homo heidelbergiensis-nek csak az állkapcsa maradi meg, melyet Schoettensack fedezett fel 1906-ban a Heidelberg melletti Mauer község homokbányájában 23 méter mélységben. (A közelében talált víziló és csupasz orrszarvú csontjai subtrópikus éghajlatra engednek következtetni.)