Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
A RÓMAI FÜRDŐK. 219 mi ismerjük a kórformát. A gyógykezelésre a klimato-terápiát ajánlotta. A be nem számíthatóság fontos szerepet játszott a római igazságszolgáltatásban. E kérdést orvosok döntötték el. Az ,,insanus“-nak megbocsájtott a bíró, de a „furiosust“ megbüntette. Még további haladást látunk Galenosnál, aki elválasztotta az elmebajtól az agy-gyulladás tüneteit. Az ő korában hipnotikus álomban még sebészeti műtéteket is végeztek, mint arról Arthe- midoros értesít. A későbbi írók művei jelentőség nélküliek voltak és inkább a gyógyszeres kezelésre vonatkoztak. Valószínű, hogy a római gyarmatbirodalomnak a külföldi országokkal való érintkezése révén az idegen gyógyszerek megismerése adta meg a lökést a gyógyszertan fejlődésére. így Samonicus Kr- u. 200 körül vénygyűjteményt írt. Ebben meglátszik kelet misztikumának hatása. Ugyanis könyve a gyógyszereket amulettekkel és babonákkal vegyesen tárgyalja. Ennek esett saját maga is áldozatúl 212-ben, amikor Caracalla császár meggyilkoltatta, mivel lázas betegségét eredménytelenül kezelte gyógyszereivel és amulettjeivel. A Kr. utáni III. században Martialis a gyümölcsökből készíthető gyógyszereket foglalta össze munkájában, amelyen kívül számos kisebb jelentőségű gyógyszertani könyvet lehetett találni e korban. A római fürdők. A római birodalom majd mindenben a tömegekre rendezkedett be. A tömegek érdekét szolgálta az ipar, a kereskedelem, a jogszolgáltatás, a katonáskodás, a játékok stb. Ép így az egészségügyben is előtérbe nyomult a tömegek érdeke: a közös fürdők (Haeser szerint Kr, e. 180-ban már több mint 1800 fürdőt alapítottak), a vízvezetékek, csatornázások, a jól szellőztethető házak stb. mind a tömegek érdekeit szolgálták és bizonyítják, hogy a közegészségügyet a rómaiak intézményesen művelték. A rómaiaknál igen fejlett fürdőéletet találunk. Valószínűleg kihatással volt annak fejlődésére a görög, valamint etruszk behatás. Megkönnyítette azok létesítését a vízvezeték és csatornarendszer, amelyet a római városokban megtalálunk. Ahol meleg források voltak találhatók, ott annak vizét használták fel tisztasági és gyógyfürdő céljaira, ahol források nem voltak az aquae-ductok, vízvezetékek vizét alkalmazták. Az így létesített közös fürdőket alulról melegítették, mivel a bazin-ok alapja hypocaustumon nyugodott. (A hypocaustum gránit oszlopokon nyugvó alul fűtő szerkezetet jelent.) A római fördők berendezése általában az volt, hogy az első helyiség, ahová az ember belépett a pénztár helyiség volt. Innen került az ember az öltözőbe (apodyterium), majd a hidegvizes basin-be (frigidarium), tovább a langyos meleg basin-be (tepidarium), végül a forróvizes helyiségbe (caldarium). E helyiségek a külső hőmérséklet szerint meleg levegővel voltak fűtve. Természetes, hogy az egyes helyiségek nem képeztek egy egységes nagy basin-t, a vízmedenGyógyszertan.
