Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya

GALENOS TUDOMÁNYÁNAK SORSA.

217

müvei (256) másfélezer évig szolgáltak alapjául és irányitójául orvostudományunknak.

,,Galenos-szal elérte az ókori orvostudomány a csúcspontját, mely hosszú időn át lassan emelkedett a magasságig, halála után a fejlődés vonala szaka- dékszerü mélységbe zuhant." utána csak epi- gonokkal találkozunk. E zuhanás okát négy tényezőben találjuk meg.

1. ) Abban a korban nem volt egyetem, így nem fejlődhetett ki utánpótlás. A tudomány nem lehetett intézményhez kötve, csak személyhez, aki halálával szellemét is a sírba vitte.

2. ) Galenos tanait az utána következő emberöltők dogmáknak tekintették az 1500-as évekig és Paracelsusig nem mertek hozzányúlni. 3.)

A római birodalomban megindult bomlás, az erkölcs és etika hanyatlása nem kedvezett a tudománynak. 4.) A Galenos utáni időkben elterjedő mágia, asztrológia és babona divatossá vált. E kevés fáradságot és tudást igénylő tanok hatására rohamosan terjedt el a sar- latánság az orvosok között, akiknek nagyobb jövedelmet biztosított az emberek babonára hajlamos képzelete, a csodákban való hite, mint a becsületes orvosi működés. A római birodalom feloszlása, a barbár népek pusztításai és uralmai az újjászületés lehetőségét kizárták. Az ókor magas orvosi műveltsége mégsem semmisült meg. Átmentődött az arabokhoz, az arab orvosi tudással megbűvölve Árpádházi királyaink ideje•([yq?ÁUBApBi>| nuiiD „Ejado“ jua[a[-Satu uaq-zggj uaqiascg souaiEQ) m

bsoajo qqqiBAi^Sai jojjp ze jjosoajo pubiiuqji v bzzbjbáSeiu soua|BQ sa izSaA srnpaog }SB[oouoq y quuazs SEgojiaj uo>]dazoM da>] piozBjqB js^ioouoqouzsip uojjq 'VJiqp ‘fii