Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A rómaiak orvostudománya
GALENOS BONCTANA. 215 már csaknem jól volt kidolgozva. Az izomtant a mai ismereteket megközelítő módon fejlesztette ki. Először ő írta le a platys- mát, és azt, hogy a lábszár hajító izmai az Achilles-inban egyesülnek. Az értant jól írta le- Tudta, hogy az artériák és vénák összeköttetésben vannak egymással. Azt hitte, hogy mindkét rendszer a szívből vezeti a vért a szervezetbe. Tudta, hogy a vért a szív mozgatja, amit a viviszekcióknál, sőt az embernél is megfigyelt. (Egy sternum caries műtéténél a szabaddá vált szív- burok elhalt és így láthatóvá vált a szív, amelynek működését mindaddig figyelte, míg a gyermek meggyógyult). Ő csak megközelítette, de nem fedezte fel a vérkeringést. Azt hitte, hogy a jobb és bal szívfél közti válaszfal pórosus, mely a vért átbo- csájtja .A vér útját az egyes szerveken és az ereken át elég pontosan írta le, amiből Sudhoff a mellékelt ábra szerint konstruálta meg Galenosnak az érrendszerről alkotott felfogását, amelyből csak a keringés, az önmagába való visszatérés hiányzik. Igen nagy érdeme az, hogy megdöntötte azon régebbi előítéletet, hogy a szív és artériák levegőt (pneumát) tartalmaznának. (A véna rendszer központjának a májat tartotta, amely szerv a belekből felszívódó táplálékból a chi- lusból vért készít.) A légző szerveket jól írta le. A vesékről azt hitte, hogy a vér felesleges víztartalmát szűrik le. Legjelentősebb felfedezései az agyidegrendszer terén voltak, amelyet vi- viszekciókkal vizsgált. Hét agyi idegről számolt be. A nervus opticusná' (látóideg) belső üres csövecskéket írt le, amely körülmény a későbbi időkben a látással kapcsolatos helytelen spekulációkra szolgáltatott alapot. A bénulásokat a gerincagyí és idegátmetszésekkel vizsgálta. E réven fedezte fel az idegek két nagy csoportját: a ,,lágy“ (érző) idegeket, amelyek az agyvelőben haladnak és a „kemény“ (mozgató) idegeket, melyek a gerinc velőből indulnak ki. Az agykamrákról az volt a felfogása, hogy ott képződik a „lelki- pneuma“ (lelki erő.) Az anatómiai kutatásoknál a szervezet finomabb struktúrájának kiderítésén fáradozott. Kimutatta, hogy a gyomor, a bél. a méh, valamint az artériák fala több rétegből áll, azokban izomelemek, kötőszöveli rostok, érhálózat foglaltatik. Épen így a szervek boncolásánál rájött arra, hogy azok specifikus anyagokon kívül kötőszöveti és érhálózati elemekből állanak. Vizsgálataival megközelítette a durva histológiát. 172. ábra. A vérkeringés Galenos elképzelése szerint. (Meyer-Steineg és Sudhoff után).
