Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
AZ ATHÉNI ISKOLA. 171 csak azt fogadta el, amit sajátmaga látott és tapasztalt: „nihil est in intellectum, quod non antea fuerit in sensu.“ Aristotelesben két tulajdonság egyesült: a természetkutatás és a filozofálás. Ezek közül a természet kutatása a legnagyobb csodálatot vívja ki. Aristoteles, ez a nagyképzettségü természettudós, korának egész természet- tudományát összegyűjtötte, feldolgozta és oly hatalmas en- cyklopédiát írt, mely kétezer évig szolgált tárházául a természet- és orvostudománynak. Rendszeres állattani vizsgálatai alapján az embriológia, bonctan. élettan segítségével írta meg ,,Az állatok története“ című munkáját, melyben azokat fejlődési fokozatba sorozta és ezzel a származástannak az alapjait rakta le. Ezenkívül behatóan foglalkozott az ásványtannal és a növénytannal is. A mi szempontunkból művének azon fejezetei a legfontosabbak, melyek az anatómiai és élettani részeket tartalmazzák. Kidolgozta az összehasonlító bonctant és az emberanatómiát. Ezekkel a vizsgálataival megalapítója lett az általános anatómiának. Az élettani vizsgálódások előtérbe nyomulnak Aristotelesnél. Kutatta a különböző életműködések, mozgások, érzések, a táplálkozás, szaporodás és öröklés kérdéseit. A hiba csak abban van, hogy aránylag kevés számú megfigyelésből helytelen indukcióval vonván le következtetést, hibás eredményre jutott. Pl. azt tartotta, hogy az ételt a táplálkozás szervei elfolyósítják s abból a tápanyagot az erek szívják fel. A szív melegsége révén ezen tápanyagot vérré főzi. A főzést, mint szívdobogást lehet észlelni. Szükség esetén a máj és lép is hozzájárulnak a vérképzéshez. A szívben elkészült vér a nagyerek útján jut az érhálózatba, amely mindenüvé elszállítja a tápanyagot. A szíven tehát nem halad át a vér, oda nem tér vissza. A vért úgy fogja fel, mint a szervezet éltető elemét és táplálékát, mely elsősorban az izmokba és az érzékszervekbe jut, majd a test többi részébe, végül a maradékot a csontok használják fel. Az éltető elem, a vér nagyfokú elvesztése halálhoz vezet. Megfigyelte a vér alvadásában mutatkozz 144. ábra. Aristoteles.
