Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A görögök orvostudománya
A GÖRÖG TUDOMÁNY. 141 veit. Kereskedelmük annyira meg volt szervezve, hogy az akkor ismert világ minden részéből hozott áruk szállítására nagyszabású hajópark szolgált. A csillagászatot behatóan művelték, mivel arra szükség volt a hajózásban. A későbbi korokban a csillagállások meghatározásából földméréseket is végeztek. Jellemzi a görögöket az, hogy amihez hozzáfogtak, mindenben maradandót alkottak, mindent tökélyre emeltek. Tudósokkal, művészekkel ellátták az akkori művelt világot. (Nagy Sándor macedón király tanítója Aristoteles volt, Kambyses perzsa király udvarában görög tudósok és építészek tartózkodtak, a rómaiaknál a tudósok, a művészek és tanítók majdnem kivétel nélkül görögök voltak.) Az ókor keleti kultúrnépeinél azt láttuk, hogy évezredek alatt gyűjtötték tapasztalataikat, megfigyelték a jelenségeket, melyek alapján jelentős tudással találkozunk náluk. Látókörüket bővítették az utazások, a háborúk, a kereskedelem, amelyek révén távoli országok kultúrájával ismerkedtek meg. Tapasztalataikat ők még nem dolgozták fel, nem szedték rendszerbe, nem vontak le belőle törvényszerűséget, ezért tudásuk empiriás volt és nem is emelkedett a mai értelemben vett tudomány színvonalára. A görög nép volt az első, amely öntudatosan rendszerbe foglalta, logikailag feldolgozta tapasztalatait, megkísérelte megállapítani a természet törvényeit és azokba beállítani a jelenségeket. A görög kritizáló, filozofáló és kutató szellem tehát már tudománnyá emelte a tudást. A görög, már Herodotos szerint is, azért járt-kelt a világban, mert látni, tapasztalni, tudni akart. A jelenségekben nem misztikumot, csodát látott, hanem a természet törvényszerűségét pillantotta meg. A görög szellem egyrészt kutatta a testi, lelki és világi történések végokát, lényegét; másrészt azokra elmélkedéssel, bölcselkedéssel igyekezett magyarázatot találni. A világot megismerő ,,bölcseség-szeretetet“ filozófiát ők munkálták ki és ezzel megvetették az alapját a tudományos életnek és magának a tudománynak. Kelet nagy gondolkozóinak tanai meg- termékenyítőleg hathattak a görög szellemre a kisázsíai városokban, ahol első kézből kaphatták kelet ősi kultúráját (a babiloni, asszír, perzsa, indus kultúrát). Ők voltak az elsők, akik a látottakat, a tapasztaltakat, rendszerekbe igyekeztek foglalni, megalapították a természet bölcseletet és abba belevonták a betegségek kérdését is. A miletosi Thaies Kr. e. 550 körül volt az első, aki keleti utazásai alkalmával szerzett tudása birtokában igyekezett a természet és az élet problémáira fényt deríteni. Ő természetbölcseleti alapon keresett magyarázatot a világ jelenségeire. Minden anyagot a vízre, mint ősanyagra igyekezett visszavezetni. A víz párolgásában az átalakulás szembeszökő példáját látta s ezzel a kémiai gondolkozásnak vetette meg az alapját. Tőle származik a ,,filozófus" elnevezés is, mivel a hagyomány szerint, amikor megkérdezték tőle, hogy bölcs embernek tartja-e magát, azt felelte, hogy csak kedvelője a bölcseségnek. A görög tudományos szellem. a.) Természet bölcselet. Thales.
