Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)
II. rész. Az ókori orvostudomány - A kínaiak orvostudománya
118 A KÍNAI KEZELÉSEK. Pen-Aseo. Acupunctura. szereket, az általuk ismert világ minden részéből szereztek be, sőt a növényi gyógyszerek nagy részét kiterjedt kertekben maguk termelték. Shin-Hong császár Kr. e. 3700 körül már íratott könyvet a gyógyszerekről és korának primitív orvostudományáról. Óriási gyógyszerkincsük hatását alig ismerték. Nem is hatásuk szerint alkalmazták. A ,.Pen-Aseo“ a világ legrégibb orvosi növénykönyve Kr. e. 2800—2600 körül íródott. E könyv a növények nagyrészét már, mint orvosi növényeket említi és megírja, hogy mi ellen jó azokat használni. A gyógykezelés tulajdonképpen belső szerek rendeléséből állott. Rengeteg volt az általuk használt gyógyszerek száma, amelyekből többnyire forráza- tot készítettek és liter számra rendelték. Gyógyszer kincsükben szerepeltek olyanok is, melyeket a modern orvostudomány tőlük vett át, pl. az ópium, melyet bélbetegségeknél és fájdalmaknál alkalmaztak, a vas, amelyet sápkórnál, az arsen, melyet bőrbetegségeknél és váltóiáznál alkalmaztak, a higany, melyet bőrbajnál, a gránátalma gyökere, melyet a giliszta űzésnél rendeltek, továbbá reum, a rebarbara, a jalappa stb. E gyógyszerek mellett szekrétumok és excrétumok, csontok, gyíkok stb. szintén szerepeltek gyógyszertárukban. A kínai spekulativ szellemnek megfelelően a gyógyszer hatását sok mindentől tették függővé. így a gyógyszereket színük szerint osztályozták és aszerint rendelték. Pl. a vörös színüt a szív, a zöld színűt a máj, a fekete színüt a vese, a fehéret a tüdő, a sárgát a lép betegségeire. Az íz hatásáról azt tartották, hogy a csípősek a szívre, a keserűek a gyomorra hatnak stb. A növény felső részéből, pl. rügyekből, bimbókból szedett orvosságok a test felső részeire hatnak. A gyógyszer hatása függött még a termőföldtől, a szedés idejétől és a szárítástól. Gyógykezelésükben igen nagy szerep jutott a massage-nak, amire előszeretettel vakokat alkalmaztak A fenti gyógykezelési módszerekhez Hoang Fu a Kr. u. III. században bevezette az akupunktúrát, amely abban állott, hogy hosszú tűvel szúrtak be minuciózus előírás szerint a szervezetbe. Erre (betegségek szerint) 388 hely volt meghatározva. Többnyire 20—25 cm. hosszú arany vagy ezüst tűvel végezték. A mély szúrás feltétlenül kellett érje a belső nemes szerveket is: így a gyomrot, a beleket, a májat, ereket stb., azokban vérzéseket indíthatott meg. Fischer rostock-i professzor gyakran látott ilyet. Kérdésére a páciensek, akik nyugodtan tűrték a szúrásokat, a végén kijelentették: érzik, hogy már is segített rajtuk a szúrás Ezenkívül végezték a moxibusitot, amely a szervezet egyes részeinek égetésében állott. Találkozunk még a papok misztikus gyógymódjaival is, amelyek templomban való alvásból és álomfejtésből állottak. Megállapított tény, hogy a kínaiak alkalmazták a himlő elleni védőoltást is olymódon, hogy a himlő nyirokba mártott gyapotot az orrba dugták. A mindent rendszerbe és törvényekbe foglaló kínai szellem Kr. u. 1248-ban már törvényesen szabályozta a törvényszéki orvostant, természetesen primitív alakban.
