Farkaslaki Hints Elek dr.: Az őskori és ókori orvostudomány (Budapest, 1939)

II. rész. Az ókori orvostudomány - Az indusok orvostudománya

AZ INDUS ORVOSKÉPZÉS. 107 Helyretételére szintén voltak szabályaik a ficamok faja szerint. Ezt utókezelés követte, ami állott növényi főzetekkel készített borogatásokból, lisztes, mézes kenőcsökből és massage-ból. A tö­réseket bambus lécekből készített sínekben kezelték. Végeztek amputációkat. Az elvesztett láb pótlására művégtagokat alkal­maztak, amiről a Rigveda is megemlékezik. Az ascitest és hydro- kelet troicartral pungálták. Az elakadt vizeletet catheterrel en­gedték le. A húgycső szűkületet bougie-val tágították. (Európá­ban csak a XVI.-ik században kezdték alkalmazni.) A kőmetszés ősidők óta divatos műtét volt náluk. Ennek leírását kivonatosan a következőkben ismertetem: ,,A balkéz középső újjával — kö­römlevágás és beolajozás után — a végbélbe kell behatolni, a kö­vet megkeresni és lefelé nyomni a húgycsőnyílás és végbélnyílás között. Ezután a raphetől kissé balra kell bemetszeni egész ad­dig, míg elérjük a követ. A nyíláson át azt egészében kell eltá­volítani, mert a visszamaradó kőtörmelékből újabb kövek kép­ződhetnek. Nőnél a hólyag mellett kell bemetszeni, nehogy fisz- tula képződjön. Műtét után a beteg ne üljön, se lóra, se ele­fántra, ne másszon se hegyre, se fára, ne fogyasszon nehéz éte­leket és ne érintkezzen asszonyokkal.“ Az indusok találták fel a hályog műtétet. Ők fejlesztették ki a plasztikus műtétek technikáját. Ilyen műtétek végzésére sok alkalmuk volt, mivel a büntetés náluk gyakran az orr vagy fül levágásában állott. A hiányokat bőr lebbenyekkel két ülésben pótolták. Bélelzáródásnál hasmetszést ajánlott Susruta, a felfúvódott bél megnyitásával és elvarrásával. A műtéteket hyoscyamus, hasis (cannabis indica) és különféle szeszes italokkal elért bódúlatban végezték. Állítólag mágnessel is távolítottak el idegen testeket. Orvosaik tanítását már a 12. életévükben elkezdték a mes­terek, akiknél az orvosnövendékek inas szerű szerepet töltöttek be és öt év alatt sajátították el az akkori orvosi tudományt. Egy mesternek 6-nál több tanítványa nem lehetett. A sebészet gyakorlati részét állatokon tanulták. így a bemetszést, a varrást, a foghúzást stb. A kötözést phantomokon gyakorolták, a szon­dázást féregrágta fákon, stb. Tudásukról vizsgát téve szabadul­tak fel a gyakorlatra. Az orvosok rendje nagy tekintélynek ör­vendett náluk, mivel a rendbe csak jó eszű, jó erkölcsű, jó ma- gaviselelű, jó kézügyességű, és egészséges egyéneket vettek fel. Az orvosi etika, a betegekkel és kartársakkal való viselkedés, vala­mint a modor szigorú szabályokon és oly nemes elgondoláson alapult, hogy a mai kor elismerését is kivívja. Legnagyobb orvosírójuk Susruta (Kr. e. 1000 körül) Aya Veda című köny­vében előírta, hogy az orvos vágassa haját rövidre, körmei legye­nek levágva és tiszták. Ezek alapján a sterilitás elemeire: a tisztaságra való törekvést először az indus orvosoknál találjuk meg. Az orvosoknak működésük megkezdése előtt esküt kellett tenniök nemcsak arra nézve, hogy minden tudásukkal a beteg érdekét szolgálják, hanem arra is, hogy az orvosi etikát be­tartják. így például kötelező volt, hogy „kerülje az asz- szonyokkal való bizalmaskodást, betegekkel szemben legyen Orvos­képzés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom