Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
V. rész. A késői középkor orvostudománya 1300-1500-ig - Orvostudomány a Vegyesházi királyok alatt
KÓRHÁZAK HAZÁNKBAN XIV—XV. SZ. 295 háborgassák az ispotály birtoklásában.“ Nagy Lajos korára esik a kolozsvári kórház alapítása, valamint a trencséni xenodochium létesítése 1380-ban. 1393-ik évben a régi iratokban Kalocsa, Pécs, Ujbánya és Körmöcbánya kórházairól van szó. A lepra még mindig igen elterjedt betegség volt. A betegek elkülönítésére 1346-ban a Szent Erzsébet ispotályt létesítették (a mai Gellért szálló táján), melynek fenntartására a Sárkány- rend tagjai évi 5 arany forintot fizettek. Erdélyben az első lep- rosoriumot 1413-ban alapították Brassóban. A második a nagyszebeni volt, mely 1475-től 1659-ig működött. A miskolci kórházról 1407-ben van említés téve. A lőcsei 1416-ban keletkezett. Mátyás uralkodása idején újabb fellendülést vett a kórházépítkezés. Szegeden 1458-ban létesítették a Johanniták a „Szent Péter“ kórházat. Asegesvári kórházat 1461- ben alapították. 1465-ben Kassán Zípser Kelemenné 4 forinttal a „Szent Lélek“ kórházat, 4 forinttal a „Szent Lénárt“ kórházat segélyezte, mely utóbbinak Kassa városa még 18 forintot utalványozott ki. Pesten az első kórház 1467-ben létesült, a mai Károly kaszárnya táján. Ez a „Szent Miklós“ kórház a Johanniták tulajdonát képezte. A segesvári ispotály és a Szent Antal rend közti viszonyt 1487-ben szabályozták. Az ország többi részén alapított kisebb kórházon kivül megemlítést érdemel Szent István király római ispotálya, mely a Pálos rendűek vezetése alatt állót és amelyről 1497-ben történt említés. Az eperjesi kórház felügyelője 1498-ban Martinus volt. Még a XV. századhoz számíthatjuk az 1510-ben alapított Zeckel-vásárhelyi (Székely-vásárhelyi, Maros-vásárhelyi) kórházat. A betegeknek kórházba való felvétele észszerűen történt. A lőcsei főegyház-sekrestye ajtaján levő kép mutatja a kórházba való felvétel módját, melyből kitűnik, hogy előbb a beteget tetőtől talpáig lemosták, reá tiszta ruhát adtak s csak azután vitték be az elhelyezésre szolgáló épületbe. Valószínű, hogy ugyanez a rendszer állott fent akkor minden hazai kórházban. A kórházak fenntartására a középkorban nem állott rendelkezésre betegápolási alap, nem szedtek adókat, hanem a kórházat az egyházi rendek és városok saját jövedelmükből tartották fenn. A kórházaknak nagy segítséget jelentett az a szokás, hogy a meggyógyult betegek vagyonuk egy részét rájuk hagyták. A kórházak ezenkívül búcsú tartásokkal, fuvarozásokkal segítettek magukon. Pl. a besztercei ispotály fenntartási költségeinek elő201. ábra. A székesfehérvári keresztesek kórházának pecsétje 1332-ből. (Magyary—Kossá után). XV. sz. Betegfelvétel Fenntartás.
