Farkaslaki Hints Elek dr.: Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében 2. (Budapest, 1939)
IV. rész. A skolasztikus orvostudomány 1000-1300-ig - A nyugateurópai népek orvostudománya - Az oxfordi egyetem orvostudománya
OXFORDI EGYETEM. 167 ugyancsak a misztika fölé helyezte a tapasztalati valóságot, mint az ismeret alapját. A reális angol szellem már a kolostori orvostudomány idején megismerkedett a klasszikus természettudósok munkáival, ami hatással volt gondolkozásmódjára. Oxfordban a túlvilági élet keresése, a teológia, a mágia és asztrológia sohasem játszottak oly döntő szerepet, mint a kontinensen, ahol ez időtájban pl. Aquinói Szent Tamás a teológiai tanokat a többi tudomány fölé helyezte. Ilyen légkörben írta meg Bartholomaeus Anglicus minorita pap 1260-ban a ,,De proprietatibus rerum“ ci- mű 19 kötetes művét, melyben a Biblia, a teológia és a természettudományok kérdésével foglalkozott. Ennek a műnek az V-ik kötete ,,De hominis corpore“ címmel az ember anatómiáját tárgyalta és hozzájárult ahhoz, hogy Angliában a természettudományok művelése kezdett elterjedni. A XIII. század végén költözött haza Párisból Richardus Anglicus és fektette le a tudományos orvostan alapját. A görög és arab szerzők alapján megírt „Compendium medicináé“ és a „Laudes Anglicana“ című művei tankönyvei lettek az angol orvostudománynak. Behatóan foglalkozott a fertőzőbetegségekkel, értékes művet írt a lepráról. Munkájának sebészeti része szintén jelentőséggel bírt, de minden munkája között legértékesebb a bonctana volt, mely „Anatómia Ricardi“ címen ismeretes. Rendszertanilag kidolgozott műve tanulságos ábráival példát mutatott a bonctani könyvek megírására és alapul szolgált Mondeville emberanatómiájára. A montpellieri egyetemről már ismert Bernhard Gordon ugyancsak működött ezen az egyetemen, ahol könyvei igen olvasottak voltak és nagy becsben állottak. Tudományos működését a montpellieri egyetemmel kapcsolatban láttuk. Kortársa volt John Of Gaddes- den, aki a gyakorlati orvostanról „Rosa Anglica“ címen írt értékes kompendiumot, bevezetve az olvasókat a diagnózisba, a betegség megfigyelésébe és gyógykezelésébe. E kiváló alkémista könyvében kiemelte, hogy a vörösfény jó hatással van a kanyaróra. A XIII. századnak ezt az egyik legkiválóbb tudósát az ismeretlenségben elveszett epigon kartársai sarlatánsággal vádolták. A század végén Michael Scottusnak a fizionómiáról írt munkája érdemel megemlítést. 108. ábra. Nyil kihúzás hátból Roger cambridgei sebészetében. (Sudhoff után.) Richardus Anglicus. Gordon Gaddesden
