Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Negyedik fejezet. A mocsárgáz

92

érintkezik — az égés tökéletes. Az uralkodó magas hőmérsékleten az izzó szén elég.

A gyertya lángját a gyertya anyagából képződő égő gázok képezik. A gyertya lángjában is feltaláljuk ezeket a lángrészeket: a belső sötét magot, a világító kúpot s a külső nem világító, kékes burkot (69. kép).

Tartsuk mindkét végén nyitott, keskeny üvegcsőnek egyik végét a gyertyaláng mag- vába (70. kép), a gázt a cső elvezeti; az elvezetett gáz a cső másik végén meggyujtható. Tartsuk egy gyufának a fejét a gyertyaláng magvába. A gyufa nem gyűl meg.

Fektessünk fapálczikát vízszintes helyzetben a gyertyaláng kúpján keresztül: a pái- czának az a része, a mely a magban van, nem változik; az a része azonban, a mely a középső és a külső lángrészt átmetszi, megsze- nesedik, meggyulad.

Ezek a kisérletek mind arról tanúskodnak, hogy égés csak a középső és a külső lángrészben megy végbe; a magban még nem ég a gáz.

A láng világító részébe hideg porczellánlemezt tartunk; a

69. kép.

A gyertya lángrészei.

70. kép. A láng magvába üvegcsövet tartunk.

lemez az izzó szénrészecskéket lehűti s ezek korom alakjában rakódnak le a porczellánra. A külső burokba tartott porczellán- lemeznem kormosodik be.

71. kép. Bunsen-lámpa.