Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Negyedik fejezet. A mocsárgáz

NEGYEDIK FEJEZET.

A mocsárgáz: ch4.

Nyári sétáink alkalmával nem egyszer láttuk, hogy az útszéli mocsarakból gázbuborékok szállnak fel. A buborékok a felszínre érve, a víz felületéhez tapadnak, vagy elpattannak. Ha a mocsarak iszapját bottal felkavarjuk, a buborékok olyan sűrűn jelentkeznek, hogy azokkal tölcsér segítségével akár egy vízzel telt nagyobb palaczkot is megtölthetünk. (63. kép).

Az ily módon összegyűjtött színtelen, szagtalan gáz, meg- gyujtva kékes, nem világító lánggal ég el széndioxiddá és vízzé. Neve mocsár gáz (methan), mert a mocsárban levő növényi részek lassú elbomlásának a terméke. Képlete: CH4.

Minden szerves testben, tehát a növényekben is, van (7, ZZ, N és 0. Midőn a növényi részek víz jelenlétében s a levegő

tökéletlen hozzájárulásával elbomlanak, azok nitrogénje a hidrogén egy részével ammóniává, a szén egy része az oxigénnel széndioxiddá, más része a hidrogénnel mocsárgázzá vegyül. A bomlás gázalakú termékei eltávozván, szénben gazdag tömeg marad vissza: a turfa. Minél előrehaladottabb a növényi részek elbomlásának ez a processzusa, a turfa annál gazdagabb szénben. Nagy kiterjedésű turfa telepek vannak a Fertő táján, a Magas-Tátra alján stb.; de nálunk ez időszerint még

63. kép. A mocsárgáz felfogása.