Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Harmadik fejezet. A savak

81

Lapos tárgyak, p. o. tányérok, formálása czéljából agyagból lepényt készítenek, s ezt a tányér belsejének megfelelő gipsz- formára nyomják. Az ide-oda tolható, mozgatható, forgatható chablon a tányér külsejét formálja.

A kiformált edényt, miután a levegőn megszárították, a porczellánégetö-kemencze felső — kevésbbé meleg — részébe helyezik. Az itt első égetésnek alávetett, még likacsos edényt olyan vízbe mártják, a melyben mázkeverék (finomra őrölt földpát) van szétoszolva. A mázréteggel bevont edényt megszárítják, majd a kemencze alsó részébe teszik. Az itt uralkodó magas hőmérsékleten a máz nemcsak megolvad, de össze is olvad az edény anyagával.

Hogy a tárgyakat az égés termékei (hamu, korom) és a por be ne szennyezzék, tokokba helyezik és úgy égetik ki (61. kép). A mázra festeni is szoktak tűzálló festékekkel; ez61. kép. Porczellánégető kemencze.

után újra mázba mártják és újra kiégetik. A valódi porczellán kemény, csengő, áttetsző. Nálunk a herendi és budapesti a leghíresebb porczellángyárak.

A kőedény (Steinzeug) tűzálló anyagból készül; annyiban különbözik a porczellántól, hogy csakis a széleken áttetsző. Mázzal vagy anélkül készítik. A mázolatlanok az ú. n. Wedge- wood-árúk.

A közönséges kőedényt mész- és vastartalmú, tehát kevésbbé tűzálló anyagból készítik. Az által, hogy az izzó kernenDr. HANKÓ : Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel. °