Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Harmadik fejezet. A savak

63

Szalmiákot oltott mészszel keverve melegítünk (46. kép); színtelen, szúrós szagú, könnvezésre ingerlő gáz: ammonia: NH3 fejlődik.

Ammonia: NH3. Az ammonia, mintu nitrogén tartalmú szerves testek rothadásának terméke a légköri levegőben, de különösen az istállók levegőjében mindig előfordul. Némelykor az ivóvíz is tartalmaz ammóniát; mivel a víznek nem rendes alkotórésze, jelenlétéből arra következtethetünk, hogy a kút közelében szerves testek rothadtak és mint a rothadás terméke fertőzte meg a vizet.

Az ammonia a levegőnél jóval könnyebb, azért nyílásával lefelé fordított hengerben is felfogható. A víz mohón nyeli el az ammóniát. Ammóniával telt edényt viz alatt kinyitunk; a víz olyan nagy erővel tódul az

edénybe, mintha semmi sem volna benne (47. kép). Az ammonia vízben való oldata a szalamiaszesz. A gáz is, az oldata is lúgos izü, a vörös lakmusz-papirost megkékíti.

Az ammonia — ha nagyobb mennyiségben van jelen — szagáról könnyen felismerhető ; ha ammóniát tartalmazó edény fölé sósavba mártott pálczát tartunk, sűrű fehér füst képződik.

A szalmiákszeszt orvosságul jégkészítésre, ruhatisztításra és ipari czélokra használják.

46. kép. Ammónia-fejlesztés.

47. kép. A víz elnyeli az ammóniát.