Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Első fejezet. A levegő
30 fordul elő. Fajsúlya 35. Gyakoribb kristályalakjai az oktaéder és a rombtizenkettös (22. és 23. kép). A bányákban talált gyémántkristályok rendszerint kopott külsejűek, tompa csú- csuak; azért ha ékszer gyanánt akarják használni, csiszolni kell. A leghíresebb gyémántcsiszolók Amsterdamban és Londonban vannak. 23. kép. Rombtizenkettös. A gyémántot vagy brilliántnak (24.kép), vagy r o z e t- tának (25. kép) csiszolják. A brilliánt alapalakja a gyémánt törzsidoma, az oktaéder, melynek felső és alsó részén lapocskák vannak csiszolva. Az oktaéder felső és alsó csúcsát két lap tompítja. A rozetta a bril- liánttól abban különbözik, hogy alsó része hiányzik, felső része csúcsba megy ki. A gyémánt viztiszta, de van sárga (a délafrikai bányák gyémántja, a „Cap-gyémánt“ rendesen sárgás szinü), kék, vörös, sőt fekete (carbonado) is. Legbecsesebb a színtelen. Ez a „legtüzesebb“, ennek van legnagyobb fénytörő képessége, ez ragyog a fényben legerősebben, ez játsza a legpompásabb színeket. Huzamosabb megvilágítás után a sötétben villog. A gyémánt minden ásványt megkarczol, de a gyémántot egy sem karczolja meg. A gyémánt az ismert testek között a legkeményebb, miért is csak saját porával csiszolható. Levegőn vagy oxigénben hevítve, széndioxiddá ég el. A gyémántot ékszerül, drágakövek csiszolására, üvegvágásra és sziklák fúrására használják. Súlyát karátokban fejezik ki. (1 karát = 0 205 gr.) A gyémánt a legbecsesebb drágakő. A csiszolt gyémánt értékét nagyságán kívül első sorban átlátszósága, színe, hibátlansága, csiszolásmódja szabja meg. 22. kép. Oktáéder. 24. kép. Brilliánt.
