Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Első fejezet. A levegő

28

keletkezik, a mely a harang falára fehér pelyhek alakjában rakódik le. Ez a foszforpentoxid vagy víztől mentes foszforsav {P^O^). Vizzel összehozva erős sistergés közt foszforsavhidrattá (H3P04) alakúi át/

Ha a foszfort a levegő kizárásával hosszabb ideig hevítik, tulajdonságaiban megváltozik; vörös lesz, a levegőn nem füstölög, dörzsölve nem gyűl meg, szénszulfidban nem oldódik és nem mérges. A foszfornak ezt a módosulatát alaktalan, vagy vörös foszfornak nevezzük. A közönséges foszfort gyufagyártásra, patkány- és egérméreg készítésre, a vörös foszfort pedig svédgyufa gyártásra használják.

Gyufagyártás. A gyufagyártáshoz fenyőfát használnak; ezt géppel felaprózzák s a kapott szálakat ezrenkint közös rámába foglalják. (20. kép). A rámába foglalásnak az a czélja, hogy egyszerre a szálaknak nagy számával dolgozhassanak. A rámába erősített szálak végét megolvasztott kénbe (kénes

gyufa) vagy paraffinba (szalon-gyufa), azutáp a gyújtókeverékbe mártják (21. kép).Z.A gyújtó-keverék sűrű mézgából (arab-mézga, dextrin), közönséges foszforból és valamely oxidáló anyagból (salétrom, kaliumchlorát, minium, barnakő) készül) A gyufák óvatos meg- szárítása után, azok fejét gummival vagy enyvvel vonják be.

Ha a gyufa fejét érdes laphoz dörzsöljük, a foszfor meggyül; az égést az oxidáló anyagok oxigénje élénkebbé teszi. A foszfor meggyújtja a ként vagy paraffint, ettől tüzet fog maga a fa is.

21. kép. A szálakat gyújtó keverékbe mártják.

20. kép. A gyufaszálak rámába foglalása.