Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Első fejezet. A levegő
ELSŐ FEJEZET. A levegő. / A tűzhely. Midőn a konyhán megfordulunk, figyelmünket nem kerüli ki, hogy a tűzhely tiszta rácsán meggyujtott tüzelő anyag — ha a szelelő nyilás is szabad, — vígan pattog, hevesen ég, a tűzhelyre rakott edények tartalma gyorsan fő. (1. kép.) Hogyha azonban a tűzhely rácsát hamu takarja, a szelelő nyilás részben, vagy egészen zárva van, vagy pedig rosszul működik: a tüzelő anyag alig ég, csak úgy senyved, s a mit meg akarunk főzni, későre, vagy rosszul fő meg. Vájjon mi lehet annak az oka, hogy a tűzhely, mely első esetben olyan jól működik, akkor, a midőn a rácsról a hamu nincs gondosan eltávolítva, vagy ; szelelő nyilás nincs felfedve nem felel meg rendeltetésének^ Mi lehet más, mint a levegő, mely eső esetben a szelelő tág nyílásán, a rács hézagain át bőségesen jut a tüzelő anyaghoz, az utóbbi esetben az égés színhelyére vezető szűk utakon pedig ugyancsak fogyatékosán. A levegő nemcsak az égés, de az élet fentartására is nélkülözhetetlen. Levegő nélkül nincs növényi, nincs állati élet. Levegő hiányában az égés megszűnik, a tűz kialszik, az állat elpusztul, a növény elvész; mi sem élhetnénk egy pillanatig sem nélküle tovább. A minek olyan sokat köszönhetünk, az méltó 1. kép. Tűzhely.
