Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)

Első fejezet. A levegő

Nyitott lombikban kútvizet forralunk; ha a kiáramló gőz fölé hideg porczellán-tányért tartunk, a tányér lehűti a vízgőzt s ez cseppekben sűrűsödik meg a tányér hideg falán. Ezekben a cseppekben nincsenek meg a kútviz tisztátlanságai.

Hogy a kútvizből teljesen tiszta vizet: desztillált vizet kapjunk, a vizet forralással gőzzé alakítjuk át s a vízgőzt egy olyan csővön vezetjük keresztül, melyet egy hideg vízzel telt, tágabb cső vesz körül. (12. kép). A vízgőz lehűl s ismét cseppfolyóssá lesz. Az ásványi anyagoktól teljesen mentes desztillált víz a vékonyabb cső nyílása alá helyezett palaczkban gyűl össze.

12. kép. Víz-desztilláczió.

Nagyban a desztillált vizet a (13. képben) bemutatott desztilláló-készülékben készítik. A forralás rézkazánban történik; a gőzök az ónból készült sisakon keresztül vezetve, az ugyancsak ónból készült hűtőben sűrűsödnek meg.

A desztillált víz íztelen,vékonyabb rétegekben színtelen, nagyobb tömegekben azonban kékes-zöld színű folyadék.

A víz ha lehűl, 4 fokig egyenletesen húzódik össze; ha e hőfokról 0°-ra hütjük, térfogata fokozatosan növekedik. 0°-on a víz megszilárdul s megfagy; a megfagyás pillanatában kiterjedése még jelentékenyebb.