Hankó Vilmos dr.: Chemia, az ásványtan és földtan elemeivel (Budapest, 1902)
Első fejezet. A levegő
11 A viz mint oldószer. Fél pohár vízbe egy késhegynyi konyhasót teszünk. A só csakhamar eltűnik szemünk elől. ízlés- érzékünk azonban elárulja előttünk, hogy ez az eltűnés csak látszólagos, mert a só benne van most is a vízben, csak hogy feloldva, szétoszolva a víz egész tömegében. A víz nagyon sok szilárd testnek az oldószere; oldóképessége rendszerint a hőmérséklet emelkedésével fokozódik. Ha a víz gáznemű testekkel kerül össze, azokból is felold többet- kevesebbet. A tüneményt elnyelésnek nevezzük. A hideg víz elnyelőképessége nagyobb, mint a meleg vizé. Az olyan oldatot, a mely annyi szilárd testet vagy gázt tartalmaz oldott állapotban, a mennyit csak feloldani képes, telített-oldatnak nevezzük. Gyakran tapasztaljuk, midőn a szilárd testek melegen telített oldatai csendesen kihűlnek, hogy a feloldott testek bizonyos szabályszerűséggel formálódott alakokban: kristályokban válnak ki. Ha a timsónak melegen telített oldatából képződő kristályok közül kiválasztunk egyet s azt egy fonal szálon telített timsó-oldatba merítjük, a kristályt nagyra növeszthetjük. (10. kép). Hevítsünk próbacsőben egy kis timsókristályt, sok víz szabadul ki belőle, e közben kristályalakját elveszíti, majd fehér spongyaszerű tömeggé változik. A timsón kívül nagyon sok kristályban találunk vizet. Ha ez a víz a kristályos testből állás közben elpárolog, vagy magasabb hőmérsékleten eltávozik, a test alaktalanná lesz. A kristályos testeknek ezt a kristályalakkal szorosan összefüggő víztartalmát kristály víznek nevezzük. A TÍZ forralása. Az a víz, a mit a természetben találunk, — legyen az eső-, folyó-, kútvíz, vagy a földből felbugyogó forrásvíz, — nem is tiszta soha; mindig vannak benne légnemű vagy szilárd alkotórészek feloldva. Az eső a levegőn keresztül megtett útjában, a földből napfényre kerülő víz földalatti útjában — nagy oldóképességénél fogva — sokféle tisztátalanságot, sokféle ásványt old fel. 10. kép. Kristálynövesztés.
