Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VII. rész. A kiegyezéstől a világháború kitöréséig (1867-1914)
A HASONSZENVÉSZET TANÁRAI. 6ii tája felől üdvözölték s az egyetemi ifjúság fáklyás zenét rendezett a tiszteletére. Beszédében nem kímélte sem a törvényhozó testületet, sem a „mester“ köré sorakozott szabadkőműveseket, de a kormányt sem, melyet azzal a kérdéssel apostrophált: „Avagy annyira meggyűlt-e a magyar állam pénze, hogy a tudatlanság, a legdőrébb alanyiság kételyeinek eloszlatására sok ezerbe kerülő kísérleteket scenirozzon? vagy éppen az egyeseknek tett kétes szolgálatokat a közösből jutalmazzon? És ha már jogosult a többség ily célokra az állam vagyonát tékozolni, jogosult-e egyszersmind azok erkölcsi, tudományi és társadalmi reputatióját az okultabb világ előtt pellengérre állítani, kiknek körébe decretált?61 “Méltán kérdezte Kovács József, hogy „annyira meggyűlt-e a magyar állam pénze“, hogy két egyetemi ny. rk. tanárt is tartson a homoeopathiára és „a közösből jutalmazzon“? Hauszmann és Bakody első professorai voltak a homoeo- pathiának, de az utolsók is. Az előbbi 1876 jún. 22.-én hullamérgezésben meghalt, Bakody pedig 1905-ben maga kérte a nyugdíjaztatását. Ezzel a tanszékek is megszűntek fennállani; újrabetöltésük már senkinek nem jutott az eszébe. A pünkösdi királyság feloszlása elég gyorsan, már 1876-ban megkezdődött s éppen ott, ahol egykor a legnagyobb támogatásban részesült: a képviselőházban. Ezen év januárjában kezdte meg tárgyalni a Ház közigazgatási bizottsága a közegészségügyi törvény javaslatát s a 29.-én tartott bizottsági ülésen bemutatásra került a homoeopathák abbeli kérése, hogy „orvosi gyakorlatra jogosíttassanak azok is, kik hasonszenvi egyetemi tanár által kiállított oklevéllel vannak ellátva“. A bizottság nem teljesítette és így már csirájában elfojtotta a szerénytelen és ostoba kérelmet.62 Az elmondottak minden kétséget eloszlatólag igazolják, hogy a hasonszenvészeti tanszékek felállítása nem az egyetem 61 Gyógy. 1874., 602. 1. — Ugyanígy írt a Wiener med. Wschrift (1870, 1291. 1.): „Ein Rückschritt, wie kein zweiter, ist die ... Errichtung einer Lehrkanzel für Homöopathie. Man fragt sich vergebens, wie es möglich war, eine solche Desavouirung der modernen Wissenschaft durch eine gebildete Regierung in einem sonst civilisirten Staate Zu sanktioniren?“ 62 Gyógy. 1876., 98. 1. 39*
