Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig
A KÜLSŐ TAGOK ÜJABB IGÉNYTÁMASZTÁSA. 567 gyűlését máj. n.-én tartotta; alapszabályait a ministerium dec. 24.-én hagyta jóvá. Ez az egylet, mely Ádám Endre o. h. következetes buzgólkodásának köszönhette létrejöttét, három célt tűzött ki maga elé: a társulási szellem ápolását; az orvosi és a természettudományokban való önképzést és a valódi magyaros irály elsajátítását. Az önképző egylet 1869 nov. 6.-án átiratilag szólította fel a segélyző egyletet az egyesülésre, amely hosszas viták után 1870 márc. 13.-án meg is történt s a két egyesült alakulat „Orvostanhallgatók segítő és önképző egyesülete“ név alatt folytatta és folytatja működését. Mintegy 15 évi csend és békesség után, mint minden nagyobb fordulat idején, így ezúttal az októberi diploma kiadása után is, a kar bekebelezett külső tagjai a facultás újjászervezését kérték, természetesen a maguk javára, vagyis úgy, hogy az orvosi facultásnak ezidőszerint „kivételes“ (!) állapota szüntettessék meg és korábbi „rendes“ (!) működési köre mielőbb állíttassék vissza. A helytartóság a kérvényt 1861 februárjában véleményezésre leküldte az egyetemhez.164 A külső tagok nemcsak a Stifft által tévesen és erőszakosan meghonosított állapotra emlékeztek vissza, de támaszt véltek nyerni a bécsi facultásban fennálló s általuk analógnak feltüntetett helyzetben. A külső tagok Bécsben éveknyi guerillaharc befejezéséül akkora befolyásra tettek szert, hogy ott 1864 végén az egyetemek történetében soha nem hallott curiosum állott elő: a külső doctorok cellegiuma doctordekánt kapott, aki a tanár- dékánnal egyidejűleg hivataloskodott, a karnak tehát egyszerre két dékánja volt. Ennek a fonák állapotnak a kierőszakolása indította végre is megszólalásra a bécsi egyetem 58, köztük oly világhírű tanárát, mint Artl, Brücke, Hebra, Hyrtl, Oppolzer, Rokitansky, Schuh, Skoda stb„ hogy „Über die Reform der Wiener Universität“ címen emlékiratot nyújtsanak át Schmerling állam-ministernek, melyben nemcsak a kettős dekánság intézménye, hanem egyáltalán a külső doctoroknak az egyetemi ügyekbe való beleavatkozása ellen élesen állást foglaltak, rámutatva, hogy a doctorok megszűntek a tudományosság képviselői lenni, aki pedig közülök mégis arra termett, az a helyesen megszervezett magántanári intézmény keretein 1S4 Gyógy. 1861 márc. 10.
