Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)

VI. rész. 1848 márcusától az 1867-es kiegyezés idejéig

is szükségesnek tartatnék.153 A 6o-as évek elejéig tehát a tanár- testület végezte munkatöbbletként mindazt, amit a már nemsokára életrehívott orsz. közegészségi tanács és később az utóbbiból kihasított igazságügyi orvosi tanács munkakörévé tétetett.

Ezenkívül, mint láttuk, elsősorban az orvoskari tanár- testület több tagjának a nemcsak véleményezői, de activ részvételi tevékenysége is, úgy Pestre mint a vidékre vonatkozólag, erősen igénybevétetett, amikor 1831-ben a cholera látogatta meg az országot. A hazai közegészségügy rendezésének tervezetével 1848-ban szintén a kar bízatott meg. A kar nemcsak a kormányok megbízatásainak tett mindenkor tárgyilagos készséggel eleget, de amikor Pest vármegye gyökeresen rendezni készült a maga területén a közegészségügyet, a kar szíves hangon adott választ, hogy rendelkezésére kíván állani, a megye pedig az orvosi bizottmányba ,,kinevezte4* a tanárok közül Balassát elnöknek s Bókáit meg Lippayt tagoknak.154 És amidőn 1861-ben új tisztviselők választása rendeltetett el, úgy a megyékre, mint a sz. kir. városokra nézve, ekkor a pesti kerületi orvosok pályázatainak elbírálására bizottságot állítottak fel, melynek elnökévé szintén Balassa professor kéretett fel.155 Ugyancsak 1861-ben, az alkotmányos élet ébredésekor, amidőn többfelé megindultak „a közigényű reformok fölötti tárgyalások**, az orvosi kar is bizottmányt jelölt ki a maga kebeléből: Balassa elnöklete alatt Lippay, Stockinger, Len- hossék, Semmelweis és Wagner tanárokat.

Egyetemi tanárok karolták fel először egy orvosi könyvkiadó társulat eszméjét is, melyet 1860-ban az októberi diploma megjelenésének ideje táján vetett fel Markusovszky Lajos, amikor nemzeti nyelvünket a király visszahelyezte jogaiba. Markusovszky a ,,New Sydenham Society** könyvtár példáján felbuzdulva jutott erre a gondolatra, mely magyar orvosi tankönyvekkel és vezérfonalakkal kívánta ellátni nemcsak az orvosokat, hanem a medikusokat is, akik tanáraik előadásait rögzítő jegyzetkészítésre voltak utalva, ami természetesen megbízhatóság tekintetében távolról sem pótolhatta a könyveket.

153 Rupp i. m. 87.

104 Gyógy. 1861, 62. s 79. 1.

155 Wiener med. Wschr. 1861 márc. 25.

VI. 1848 MÁRCIUSÁTÓL AZ 1867-ES KIEGYEZÉS IDEJÉIG.