Győry Tibor, nádudvari: Az orvostudományi kar története 1770-1935 (Budapest, 1936)
II. rész. Az orvosi kar megszervezése és felállítása (1769-1770)
40 II. A KAR MEGSZERVEZÉSE ÉS FELÁLLÍTÁSA (1769—1770). oldal) 1816-ban szóról-szóra leírt. Sírja felett a gyászbeszédet tanártársa és tanszéki utóda, Trnka Vencel mondta, melyben melegen méltatta az elhúnyt kiváló tanítói tehetségét és szép emberi tulajdonságait. Egyik kortársa azzal a megállapítással vélte legjobban megvilágítani Shoretich szelíd lelkületét, hogy mint a bölcsészeti kar igazgatójának, soha a legkisebb összeütközése se volt e kar kizárólag jezsuita tanáraival.11 Prandt Ádám Ignác. 1739-ben született Péterváradon. Orvosdoctori oklevelét Bécsben szerezte 1768-ban. A de Haen oldalán nevelődött orvos 1770-ben van Swieten ajánlatára a nagyszombati egyetem tanárává neveztetett ki 1784/5-ig az élettant és a gyógyszertant adta elő, utóbb az élettant felcserélte az általános kortannal s 1791/2-től kezdve csak a belgyógyászatot tanította. 1813-ban, 43 évi szolgálat után, a belgyógyászat gyakorlati részének tanítása alól testi törődöttségére való hivatkozással fel akarta mentetni magát, előadásait azonban továbbra is meg szerette volna tartani. Prandt ekkor már 74 éves fáradt ember volt, aki tanszéke igényeinek már nem tudott megfelelni, úgy, hogy az orvostanhallgatók a második év befejezte után tömegesen hagyták itt az egyetemet és Bécsbe mentek tanulmányaik folytatására. A tanártestület és az egyetemi magistratus az egykoron nagyértékű tanártársuk kérelmét teljesíteni óhajtották, Bécsben azonban ehhez nem járultak hozzá s I. Ferenc 1813 okt. 22-én elrendelte Prandt nyugalomba helyezését, az akkori nomenclatura szerint: „jubilatióját“. A királyi rendelet végrehajtását azonban a kar oly sokáig késleltette, hogy a király 1815 jún. 5-én kénytelen volt Prandt nyugalombahelyezését újra elrendelni.12 — Prandt volt a nagyszombati orvosi kar első dékánja s e tisztségre még ezenkívül hat ízben választották meg. 1774/5-ben rector, s erre a díszes tisztre is 1790 nov. 30-án még egyszer megválasztották, ezt azonban Prandt nem fogadta el. 1817 júl. 15. én 11 „Wie verträglich dieser Mann gewesen seyn muss, kann man auch daraus abnehmen, weil er, als Direktor dieser Fakultät, die mit Jesuiten ganz besetzt war, welche dazumal noch in vollem Ansehen zu seyn schienen, nie mit denselben in eine Kollision kam, welches wohl schwerlich zu vermeiden war“. Merkur von Ungarn 1787. 58. 12 StR. 3653: 1813. — „Resolutioni Meae de 22 octobr. 1813 firmiter inhaereo ..StR. 669: 1815.